Regényes vándorutam: Mesés Masuri tavak és a bakancslistánk

Múlt héten Elenával folytattuk a bakancslistánkat. Ellátogattuk az új zsidó múzeumba,a mi véleményem szerint egyike a legjobb múzeumoknak. Van néhány interaktív része és a termek az adott korszaknak megfelelően vannak berendezve. Az egyetlen probléma az, hogy ez túl sok, és az egyetlen látogatás nem elég.

Ezután megvolt az utolsó "vizsgám", ami valójában egy kis beszélgetés volt a kedves tanárnővel. Meghívtuk aztán a tanárnőt egy szelet tortára a vizsga után, és beszélgettünk, sok érdekes dologról. Éjjel Albát, a spanyol lányt búcsúztattuk el, aki aztán elment. Készített nekünk egy finom ananász tortát és mi pedig kikísértük a villamosmegállóba és megkezdte úját Európába. Ő az egyik első, aki elhagyta Varsót a mi Erasmus-csoportunkból és kicsit szomorúak voltunk. De remélem (nem, tudom) sikerül megszervezni egy találkozót, és ismét találkozunk.

Másnap Elenval elmentünk Wilanów palotához (ez sokáig tartott, buszok miatt), és megnéztük a palotát belülről is, majd ismét megcsodáltuk a rózsakertben. Ezután megpróbáltunk bemenni a Palotába a Łazienki parkban, de egy magán partit tartottak ott(és elfelejtettek meghívni minket), így nem tudtunk bejutni ismét. Ahelyett, hogy a palotába mentünk volna, a botanikus kertet fedeztük fel. Pénteken a kari koordinátorunkhoz mentünk és egy késői reggelit csaptunk a Manekin étteremben. Ez a hely jól ismert a különleges palacsintáiról. Este Ionut megünnepeltük születésnapját. Meglepetés partit tartottunk, ugyanis szegénnyel elhitettünk először, hogy valami történt a barátnőjével, és felrohant a lány szobájába, ahol mi már vártunk rá. Cristina, a barátnője egy csomó édességet, tortát sütött és szuper esténk volt.

Szombaton a Mazuri tavakhoz utaztunk (Elena, Tine és én) Polskibussal. Ez volt az első utam a Polskibussal, amely az egyik legolcsóbb közlekedési lehetőség itt, és szinte mindenki utazott vele rajtam kívül. Most viszont én is mentem vele. Olsztyban átszálltunk egy másik buszra, hogy eljussunk Mragowoba. Baleset történt az egyik úton, így a busznak meg kellett változtatni az útvonalát, de végül megérkeztünk a városba. Mragowo egy kis város a Mazuri-tavaknál. Szállásunk egy szállodában volt, de mi hárman voltunk az egyetlen vendégek. Az épület szép volt, de éjszaka ez egy kicsit ijesztő, hogy mennyire üresek és sötétek voltak a folyosók és lépcsők. Az első nap során felfedeztük a várost, és sétáltunk a tó mellett.

A következő napon elmentünk a tó másik oldalára és béreltünk egy vízi biciklit. A víz nyugodt volt, és tudtuk élvezni egy pillanatra a napot is. Aztán elkezdett esni az eső, de gyorsan elállt. El kell mondanom, hogy utunk során mindig egy nagy esély volt az esőre, így mindig boldogok voltunk, ha megláthattuk a napot. Miután a vízi biciklizést befejeztük elkezdett esni az eső elég erősen, és hamarosan teljesen átáztunk. Egy pizzériába menekültünk, aztán a szállodába mentünk megszáradni. Később sétáltunk egy másik, kisebb tóhoz, de elkezdett esni az eső újra. Azonban ez a kis tó gyönyörű volt, és láttunk, két csodálatos szivárványt. Este megnéztünk egy filmet, mint később minden este.

Hétfőn mentünk Mikołajki. Ez egy nagyobb város egy gyönyörű tó. Úgy döntöttünk, hogy gyalog egy másik tó, de egy idő után nem volt módja, és sétáltunk a földeken. Ekkor találkoztunk egy férfi nagyapja és ők mondták, van, hogy menjen vissza a városba, és egy nagyobb út el tudjuk érni a célunkat. A fiatalember megmutatta az utat, és beszélgettünk angol és lengyel nyelven. Aztán folytattuk a turné, és végül elértük a tóra és a kilátótorony. Mi volt a sok hattyúk és egy jávorszarvas is. Ezután mentünk egy másik tó és kilátó és beszélgettünk egy szép lengyel házaspár és egy lengyel férfi is. Azon a napon volt egy csomó jó tapasztalatok és sétáltunk sokat, és végül az időjárás OK. A természet csodálatos volt, de voltunk fáradtak. A buszmegálló rájöttünk, hogy nem voltak busz megy vissza Mragowo ezért úgy döntöttünk, hogy stoppolni. A lengyel üzletember megállt, és elvitt minket, hogy városunk. Szerencsénk volt, és most van egy kis tapasztalata e téren.

Kedden elbúcsúztunk Mragowo és feltártuk Olsztyn és a kastély, ahol Copernic élt és dolgozott. Sajnos mi hiányzott a busz, és mi volt az utazás vissza Varsóba vonattal. De utaztunk, új, modern vonatok és érdekes volt.

Hétfőn Mikołajkiba mentünk. Ez egy nagyobb város a környéken, egy gyönyörű tó mellett. Úgy döntöttünk, hogy gyalog elmegyünk egy másik tóhoz, de egy idő után nem volt kitaposott utunk, és már csak a földeken gyalogoltunk. Ekkor találkoztunk egy férfival és a nagyapjával,akik elmondták, hogy menjünk vissza a városba, és egy nagyobb útról el tudjuk érni a célunkat. A fiatalember megmutatta az utat, és beszélgettünk is vele angol és lengyel keverékén. Aztán folytattuk az utunkat, és végül elértük a tavat és a kilátótornyot. Sok hattyút és még egy jávorszarvast is láttunk. Ezután elmentünk egy másik tóhoz a közelbe, illetve kilátóhoz, ahol kicsit beszélgettünk egy aranyos lengyel házaspárral és egy lengyel férfival is. Azon a napon volt egy csomó érdekes élményünk és rengeteget sétáltunk, és végül az időjárás se volt rossz. A természet csodálatos volt, de eléggé elfáradtunk. A buszmegállóban rájöttünk, hogy nincs busz vissza Mragowoba ezért úgy döntöttünk, hogy stoppolunk. Egy lengyel üzletember megállt, és elvitt minket. Szerencsénk volt, és most már van egy kis tapasztalatom e téren.

Kedden elbúcsúztunk Mragowotól és bejártuk Olsztynt és a kastély, ahol Copernicus élt és dolgozott. Sajnos mi lekéstük a busz, így Varsóba vonattal utaztunk vissza. Az új vonattal jöttünk, ami külön élmény volt.

A következő napon elmentünk az Erasmus koordinátorunkhoz, aki odaadta a végleges dokumentumokat. Micsoda meglepetés, az én papírom a küldő intézményként a Szófiai Egyetem szerepelt. Este elbúcsúztunk Dianatól, aki visszatért hazájába a következő napon. Azon a napon végre Elenával sikerült bejutnunk a Łazienki palotába, ami tényleg gyönyörű. Aztán találkoztam a mentorommal, akivel koktéloztunk egyet. Ma ellátogattuk a csodálatos könyvtár kertbe és a Planetárium, ahol egy különleges koncert volt.

Most az utolsó hétvégém jön itt, valamint az Erasmus utolsó pár napja. Egyrészt szomorú vagyok, és szeretnék maradni, másrészt viszont azért szívesen hazamegyek. Tudtam, hogy egyszer vége lesz az Erasmus életnek, de eléggé fura érzés. "Minden dátum eljön egyszer." Szóval tovább kell menni, de soha nem fogom elfelejteni az Erasmust és a barátaimat. A tapasztalataimat, élményeimet magammal viszem és remélem, az Erasmus adott nekem valamit, aminek köszönhetően jobb emberré váltam (Nem csak én!). És azt hiszem, ez a legfontosabb dolog.