És ígérem, hogy hamarosan egy hosszabb bejegyzésben térek vissza, addig is megosztom egy kedves élményemet adventtel, karácsonnyal kapcsolatban.
Még antióchiás időszakomból való a következő történet. A fiatalokból álló Szent Orsolya Antióchia közösség egyik évben karácsonyi műsort készített az idősek otthonában lakó néniknek, bácsiknak. A lelkes résztvevők közé tartozott a tesóm és én is. Mivel énekes és zenés produkciót szívesen átengedtük másoknak, ahhoz jobban értőknek, így maradt nekünk a vers és próza. Egy kedvenc megható történetet olvastam fel, öcsém pedig egy Ady verset mondott. Nagyon jól szaval, és akkor is nagyon szépen adta elő a művet. Épp egy kis hatás szünetet tartott volna, mikor felharsant a taps. Így esett, hogy nem tudta befejezni a verset, kivételesen a nézők is beleszóltak a műsor folyásába. Mi ott és még utána is jót derültünk a történteken, hogy testvéremet letapsolták a színpadról. Azonban a műsor jól sikerült, főleg a népszerű karácsonyi daloknak volt nagy sikerük, mert az idősek is beszálltak az éneklésbe, zengett a terem a Mennyből az angyaltól. Úgy látszik a régi dalokra még emlékeztek a nénik, bácsik, örömmel fújták a nótákat. Talán az elfeledett, vidám ünnepek jutottak eszükbe, talán egy dal erejéig újra otthon lehettek.
Minden esetre a tapsokból ítélve tetszett nekik a műsor, mi pedig egy kedves történettel lettünk gazdagabbak.
Áldott karácsonyt és boldog Új Évet kívánok!
