2015. szeptember 5., szombat

Nyár 2015/Summer 2015

After Erasmus the summer has gone. I visited a lot of places and my post-Erasmus depression is also the part of my history. In the first weeks I was sad and I was thinking of Warsaw and my friends but as the time went on I managed to accommodate to my home.
With my family, I visited Pécs, a Hungarian town and some of our relatives. After that I went to a catholic camp with my friend, then I visited my other friend. Finally I could meet my old friends and spent some time together after half a year not seeing each other. In August with Klári, my friend, went on a pilgrimage from Esztergom to Szentkút. We walked five days and nearly 120 km. It was challenging because we had to walk under the hot sun and then in the rain. I enjoyed it, and it was wonderful how many people were walking, singing, praying together. It was really touching when we reached a small village and the old ladies, men came to see us and they cooked, baked for us.

Now I started my semester in Budapest and hopefully new adventures are waiting for us. J

Az Erasmus óta a nyár is elmúlt. Bár sok mindent nem terveztem a forró napokra, mégis rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, sok helyen jártam, és a poszt-Erasmus depresszióm is elmúlt azt hiszem. Mert miután hazaérkeztem, vissza kellett szoknom a régi környezethez, magyar szavakhoz, családhoz, ismerős és mégis ismeretlen dolgokhoz. A nyári szünetek legelején amúgy sem találom a helyemet, de ez most fokozottan igaz volt rám. Kedvetlen voltam, gyakran a varsói élmények és barátaim jutottak eszembe. Aztán az időnek és az új dolgoknak köszönhetően ez a levertségi állapot változott és bár még mindig visszamennék Varsóba, de azért már nem bánom, hogy itthon vagyok.

A nyár elején, hazaérkezésem után a családdal Pécsre mentünk. Felfedeztük a várost, rokonokat látogattunk, nyaraltunk. Ezután Egerszalókra mentem el Klári barátnőmmel, a katolikus ifjúsági találkozóra. Majd egy másik barátnőmhöz, Nórihoz utaztam és a diplomaosztóján is részt vettem, ahol egy-két szaktársammal, évfolyamtársammal összefutottam. Kicsit fura érzés volt, hogy ők, akikkel együtt indultunk az egyetemen, már kezükben tartják a diplomájukat. Ennek ellenére azért kibírtam a nagy meleget, különösen azért is, mert a családdal sokszor mentünk le fürdeni a hozzánk közeli tóhoz, ahol régi és új barátokkal labdáztunk, lubickoltunk rengeteget. Aztán egy tréningen vettem részt, ugyanis önkéntes leszek egy alapítványnál és pár napos felkészítést kaptunk az előttünk álló feladatokhoz.

Az augusztusi magyar ünnepek alatt pedig egy zarándoklaton voltam. A hagyományos ferences zarándoklatra mentem el szintén Klárival. Augusztus 14-én érkeztünk Esztergomba, másnap gyalog indultunk útnak. Az első napokon a forróság kísért minket, így minden megálló, hűs templom apró megváltás volt a csapatunknak. Első nap Szobon ebédeltünk és Márianosztrán aludtunk sátorban. Következő nap reggel esőre keltünk és a zuhogó esőben tartottuk a misét is. A ferences papok egy vízhatlan fóliát terítettek az oltárra, az alatt (stikában) végezték a szertartást. Mire elindultunk lassanként el is állt az eső, és a nap többi részén nagy meleg volt. Szerencsénkre végig erdőben mentünk és így értük el este Kemencét, ahol finom étellel vártak a falusiak, majd vetélkedőn vettünk részt. Reggel Patak felé vettük az irányt és további hegyeken, völgyeken keltünk át. Patakon is élvezhettük a helyiek vendégszeretetét és a Ki mit tud? érdekes, szép és vicces előadásai után merültünk álomba. Másnap esőben kezdtük meg az utunkat és történelmi napnak lettünk a tanúi. Ugyanis a 21 év alatt, amióta tart a zarándoklat, azóta nem volt olyan, hogy egész álló nap zuhogott volna az eső. Velünk viszont ez megesett és már az első megállónál majd mindenki elázott. Azonban a sár és csúszós vagy néhol ragadós út is nehezített minden lépést, sőt valahol még az utat is az egyik testvér törte a zarándokoknak. Sokan végigmentek ezen a húzós napon, ami amúgy is a legnehezebb, most pedig az eső sem könnyített a helyzetünkön. Szerencsére kísérőautónk minden megállónál odajött hozzánk, így aki nem bírta az kiszállhatott aznap és a végállomáson várta be a többieket, ahogy én is tettem ezen a napon. Szécsényben, a hosszú nap végén, viszont forró gulyás és meleg termek várták a fáradt, vizes, elgyötört zarándokokat. Ennél szebben sajnos nem tudom leírni, hogy néztek ki azok a hősök, akik végig nyomták ezt a szakaszt, de minden elismerésem az övüké. Az utolsó nap Szentkutat vettük immár célba és kis esővel, nagy sárral, sok faluval, sok sütivel és nehézséggel néztünk szembe, de este már Mátraverebély-Szentkúton, a gyönyörű zarándokszálláson aludtunk. Éjjel szentségimádáson lehetett részt venni, másnap pedig a kegyhelyen a 20-i szentmisén lehettünk ott. Addigra az idő is megenyhült, nem esett már és büszkén mondhattuk el, hogy a közel 130 km-t végig gyalogoltunk. Gyönyörű tájakon mentünk, nagy nehézségekkel, sokszor csak magunkkal néztünk szembe, de végigcsináltuk. Számomra fantasztikus volt, hogy 150-170 ember, fiatal és öreg is képes ezt megtenni és a csapatszellemnek nagy ereje volt, abban, hogy továbbmenjen az elgyötört zarándok. A túra rész mellett a lelki tartalom adott nekem sokat. A sok hívő, akikkel együtt mentem már önmagában nagy erőt adott, de a mindennapi zsolozsma, szentmise, éneklés és elmélkedés még többet nyújtott. Ahogy pedig a testvérek mondták, a zarándoklat az életünk kicsiben, úgy valóban minden örömöt és bánatot átélhettünk és a saját határainkkal, saját magunkkal nézhettünk szembe, ami egy kis önismeretnek sem volt rossz. Persze ezenkívül az Istennel való kapcsolatunkat ápolhattuk és a többiekkel való viselkedésünkből is vizsgáztunk. Amit még mindenképpen érdemesnek tartok megemlíteni, az az, hogy a kis falvakban az idős nénik és bácsik mennyire vártak bennünket, hogy integettek nekünk és mennyi szeretettel sütöttek, főztek nekünk. Utolsó nap meg se bírtuk enni azt a sok ételt, amit kaptunk. A falusiak láttán mindig nagy szeretet töltött el és láttuk rajtuk, hogy nekik mennyit jelentünk, mennyire fontos nekik az a nap, amikor ennyi fiatal sereglik be a csöpp templomukba és imádkozik velük együtt.
A zarándoklat bár el is vett az energiámból és a lábamból, de emellett nagyon sokat adott. Remélem máskor is részt vehetek majd hasonlóan jó és izgalmas zarándoklaton.

Augusztus 20-a után a nyár hamar elszállt és hamarosan ismét az egyetem padjait fogom koptatni. Bár jobb a semmittevés és a lazulás, de azért vágyom vissza a dolgos hétköznapokba és végre a rég látott barátokkal is együtt lehetek. Mindenkinek kitartást a sulihoz, munkához! :)