2015. március 29., vasárnap

Diary about my trip to Łódz

--Today I got some feedback about my blog, so I decided to translate this post, too, even if it takes a lot of time and I didn’t want to do that. So, everyone, feel free to give me feedbacks because it encourage me to continue writing! J ---


I am sitting on the top of my backpack in the crowded train. I am going home, to my Polish home, Warsaw. Another weekend has gone and I have had another colourful adventures. This time I went to Łódz, to the old textile industry town, to visit Réka (who’s already visited me in Warsaw).

Saturday morning (21.03.) I travelled by train to Łódz and Réka was waiting for me at the train station. She advised a long trip with a lot of interesting places. Firstly, we went to Piłsudski Park and we saw the abandoned Luna Park (amusement park) and then we walked to the Manufaktura. The Manufaktura is one of the biggest shopping centre in Europe. Here we met with Réka’s mentor, Alexandra. We had lunch together and we went to the Piotrkowska Street, which is a famous and long street in Łódz. Our Polish guide talked about the town, the buildings and about her life. The meaning of Łódz is boat and below the town you can find water. The water is the best here all over Poland. In the old town a lot of old houses are situated and a lot of industrial buildings can be found. The town has a real industrial city feeling. But the streets are very dirty, the houses are grey. The parks are the opposite, because they are clean and nice. On some houses there are modern “paintings”, called murals. They are really interesting, they belong to a project. The artists would like to make an open-air museum and they welcome the visitors to admire their paintings. Réka’s aim to find a lot of mural and take photos of them. http://www.galeriaurbanforms.org/

Besides the paintings we found some smaller and bigger statutes. During our trip we made photos with the local ’celebrities’ (with their statutes). And we tried to feel what these statutes’ atmosphere had, but sometimes I failed this task. Once we visited a strange café with strange metal things. At the end of the street we said goodbye to Alexandra. Although we couldn’t go into museums, Réka and me decided to go to the famous places in Łódz. First we took a look to the Herbst palace and made a photo of the garden behind the fence. After that we admired the Orangery from outside again and we passed a nice park where there were free Wi-Fi. Then we visited the gate of the Cinematography Museum and finally we’d like to find the Se-ma-for museum. It’s about Polish cartoons. After some difficulties (strange house numbers and local citizens) we found the door of the museum, but it was disappointing for us. Probably the exhibition is better than its door.

While I’m writing these words, I am travelling by train and sometimes I jump up and down to give way to the people in the corridor. The sun is going down and it makes the sky pink and the landscape with pines becomes beautiful. This trip is both adventures and absurd as well. Me and my mates are sitting in front of the cabins in the corridor and jumping up to give way to the controller. I’m sure that I’m not going to be lazy during this travelling.

Back to our trip in Łódz, I can tell you that we visited the whole town and it was a really long trip. Finally, we reached Réka’s place where she’s working and living now. I’ve already heard something about this amazing hotel with big apartments, but what I found there, it was much more than my expectations. The foundation, where Réka has her traineeship, has big floors with a lot of rooms and offices. Originally it works with children but nowadays making money is the main goal of this foundation. When I was there, I realized this is a dying organization. The offices were messy, everything was dirty. In a big gathering room tasteless furniture and paintings about cartoons can be seen and unfriendly puppets scary the visitors. There are a lot of toys and costumes in some rooms and everywhere story motives can be seen but they are not so cheerful as once they were. Every room and places are neglected and uncared. So, the whole place looks bad but against this situation Réka is still cheerful. Although it wasn’t the best place where I have ever stayed a night, we enjoyed our time. No one bothered us, we didn’t meet any ghosts, only two windows opened mysteriously during the night. The whole house were ours and our saying goodnight would have been a scene in a movie if we went to sleep to a real apartment in a real hotel (probably this sentence is not correct. I’m sorry.). We had a small party with beer and Hungarian music. It was a good evening, but I’d never like to live here.

On the next day we made pancakes and we compared our frying techniques and we tried to make better shapes in the big frying pan. After this breakfast we managed to talk to our friend, Dóri via Skype. She was my roommate and she’s also studying psychology.

After that we went to the Poznanski palace (inside). The palace belonged to the Jewish Poznanski family. They were a famous family from Łódz and Izrael Poznanski revived his father’s textile industry. We visited their rooms but there are some rooms about other people from Łódz. For example, we saw a lot of interesting photos and objects of Rubinstein, the world famous pianist. He was a really sensitive artist with a lot of prices, awards and he had a long life. There is a documentary film about his concert trip in 1969 and it won an Oscar award. (Arthur Rubinstein – The Love of Life).


After the museum we went back to the Manufacture, we drunk hot chocolate. Then I bought a ticket to Warsaw, and we realized again that no one speaks English. Finally I said Goodbye to Réka and I found my comfortable place in the corridor. That’s how another weekend’s gone and another weekend when I used my mother tongue.

In the Poznanski palace

Entrance to the Se-ma-for museum
With Polsih men
What a strange pose
Hm.. I'm really enthusiastic
And here you can see..
the Cinematography museum




2015. március 27., péntek

Łódzi útinapló

A tömött vonat folyosóján szorongok, teli hátizsákom tetején üldögélek. Haladok hazafelé, lengyel otthonomba, Varsóba. Újabb hétvégém ment el, ismét színes kalandokat élhettem át. Ezúttal Łódzba látogattam a régi textilipari városba. Most adtam vissza Rékának a látogatást.

Szombat délelőtt vonattal mentem hozzá és a közel 130 km-t 2 óra alatt tettem meg. Réka az állomáson várt és sok látnivalót ígérő túrát javasolt. Kezdésként a Piłsudski parkot jártuk be, láttuk az elhagyatott Luna parkot (vidámparkot), majd a Manufaktura felé vettük az irányt. A Manufaktura Európa egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. Itt találkoztunk Réka mentorával, Alexandrával, akivel együtt ebédeltünk aztán pedig a híres sétálóutcán, a Piotrkowskán folytattuk utunkat. Lengyel kísérőnk mesélt egy-két érdekességet a városról, épületekről, és az ő életéről. Łódz jelentése egyébként csónak, a város alatt víz található és állítólag itt a legjobb minőségű a víz egész Lengyelországban. A belvárosban sok régi ház található és rengeteg gyári épület álldogál az utcákon. Igazi gyárváros hangulata van a helynek. Azonban elég piszkosak az utcák, szürkék a házak. A parkok ezzel szemben tiszták, és felüdülést jelentenek az embereknek. Egyes házak falán modern „festményeket”, úgynevezett muralokat lehet megcsodálni. Tényleg érdekesek és más városokban is találkozhatunk ilyenekkel, de Łódzban a művészek egy projekt részesei. Ugyanis egy egész várost felölelő nyitott műzeumba várják az embereket azzal, hogy az épületekre festenek.  Réka pedig azt tűzte ki célul, hogy łódzi tartózkodsa alatt minél több muralt megkeres és lefotóz.  http://www.galeriaurbanforms.org/

A falfestmények mellett apróbb-nagyobb szobrokra is bukkanhat az ember. Sétánk során sportot űztünk abból, hogy a helyi hírességekkel (jobban mondva a szobraikkal) fotózkodtunk és megpróbáltuk minél jobban beleélni magunkat a szoborcsoportok idézte hangulatba. Nekem nem mindig jött össze. Egy helyen betértünk egy kávézóba is, ahol mindenféle érdekes fémtárgyakat készítenek. A Piotrkowska utca végén
Łódz gyárosaival

A macinak még mosolygok

A költőnek már nem 

És ismét nem találtam meg a helyes pózt
elváltunk Alexandrától és bár már nem volt időnk múzeumokba menni, azért felkerestük Łódz híres helyeit. Egy sor téglás, gyárnak kinéző épület mellett elhaladva elértük a Herbst palotát és lesifotót készítettünk a szép kertjéről. Utána az üvegházat csodáltuk meg, szintén kívülről illetve egy kedves parkba is betértünk, ahol még wifi is volt, majd a Filmmúzeum kapujához járultunk. Végül a Se-ma-for múzeum felkutatása lett az utolsó program a városban. A múzeum a lengyel animációs mesefilmekkel kapcsolatos, azonban már ide is későn érkeztünk. Ám mivel szerettük volna kipipálni, hogy errefelé is jártunk, ezért küzdelmes keresgélés és lelkes, de a várost nem ismerő lengyelek segítségével végül először elhaladtunk, majd megálltunk és megcsodáltuk a bejáratot (remélem érthető ez a bonyolult mondat J )

Miközben e sorokat írom, tovább zötykölődök a vonaton és fel- leugrálok, állok félre a folyosón elhaladó emberek elől. A nap lassan lebukik, de még rózsaszínre festi az ég alját és a fenyőfákkal tarkított táj megszépül. Egyszer s mind érdekes és kalandos ez az utazás, de abszurd is, ahogy a fülkék előtt ücsörgök az útitársaimmal és pattogunk fel, hogy helyet adjunk a kalauznak. Egy biztos, nem fogok eltunyulni az út alatt.

Visszatérve łódzi túránkhoz, elmondható, hogy szépen végigjártuk a várost és lejártuk a lábunkat. Este végre megérkeztünk Réka gyakorlati helyére és a szállására. Bár már sokat hallottam a csilli-villi ötcsillagos szállodáról, a több szobás lakosztályokról, azért arra mégsem számítottam, ami a csúnyácska kapu után fogadott. Az alapítvány, ahol Réka tevékenykedik, több emeletnyi irodával és szobával rendelkezik. Eredetileg gyerekekkel és az ő megsegítésükkel foglalkoznak, mára azonban inkább csak pénzt próbálnak szerezni és ott jártamkor egy haldokló alapítvány képe tárult elém. Az irodahelyiségek rendetlenek, minden elhanyagolt, évek kosza és mocska gyűlt össze mindenhol. A nagyobb társalgó falait mesefigurák képei tarkítják, ízléstelen bútorok árválkodnak jobbra-balra és kicsit sem barátságos bábok rémisztgetik az idelátogatót. Több helyiség őriz régi gyerekjátékokat, kosztümöket, mindenhol feltűnik egy-egy mesemotívum, de már rég nem olyan kedves és vidám a hely, mint amilyennek, gondolom, eredetileg tervezték. A folyosók kihaltak, a konyhák, szobák elhanyagoltak, mindent telehordtak régi tárgyakkal és az egész gondozatlan. Minden ki van téve az enyészetnek, senki sem foglalkozik semmivel, nem takarítanak, szinte alig dolgoznak. Szóval, egy lepukkadt épület falai között tengeti Réka mindennapjait, és a szegényes körülmények ellenére azért azt hiszem sikerült megőriznie a jókedvét. A viszontagságok ellenére jól éreztük magunkat, senki sem háborgatott bennünket, szellemekkel sem találkoztunk, csak reggelre két ablak rejtélyesen kinyílt. Az egész ház a miénk volt és filmbe illő jelenet lett volna az esti elköszönésünk a folyosó közepén, ha valódi szálloda, valódi lakosztályaiba vonultunk volna el aludni. Este szerény partit csaptunk, kis sörrel és magyar zenével megfűszerezve. Mindent összevetve jól éreztem magam, de nem laknék azon a helyen huzamosabb ideig.

Másnap délelőtt palacsintát készítettünk és összemértük sütési technikáinkat, próbáltunk minél szebb formákat kihozni a nagy serpenyőből. A kiadós reggeli után sikerült Skypolnunk az egyik barátnőnkkel, Dórival, aki sokáig a szobatársam volt és nem mellesleg ő is pszichológiát tanul.
Ezek után a łódzi Poznanski palotába mentünk el, ide már bejutottunk. A palota a Poznanski családé volt, ma múzeumként üzemel. A család híres zsidó família volt, és Izrael Poznanski virágoztatta fel apja textilgyárát. Az ő szobáikat lehet megtekinteni, ezen kívül pedig łódz történelmével, híres embereivel kapcsolatos dolgokat tudhat meg az ember. Rubinstein, világhírű zongorista életébe is bepillantást nyerhettünk, rengeteg kép, díj, tárgy van a łódzi születésű művésznek szentelt szobákban. Rubinstein rendkívül érzékenyen közvetítette az érzelmeket a zenében, számos díjat, kitüntetést kapott és igen hosszú élet adatott meg neki. 1969-es koncertkörútjáról dokumentumfilm is készült, ami Oscart kapott, amely a múzeumban megtekinthető. A film címe Az élet szerelmese: Artur Rubinstein, és nem véletlenül, a sok-sok fényképről, amelyet láttam, egy vidám és életrevaló ember tekint vissza.

A Poznanski palota után ismét a Manufakturába mentünk és forró csokival zártuk az ott tartózkodásomat. 

Az állomáson aztán megint szembesültünk azzal, hogy senki nem beszél angolul, de azért sikerült jegyet vennem a vonatra. Majd elbúcsúztam Rékától és fölszálltam a zsúfolt vonatra, ahol elfoglaltam a kényelmes helyemet a folyosón. Hát, így múlt el egy újabb érdekes hétvégém, amikor ismét használhattam az anyanyelvemet. 

A Film múzeum előtt

A Poznanski palotában


Réka a DJ

A "híres" Se-ma-for múzeum


Egy mural a sok közül

Manufaktura egy szelete




2015. március 23., hétfő

Welcome to Sweden!

Hej hej! We escaped from the rainy and grey Warsaw to Stockholm on last Saturday. It wasn’t an ESN organized trip, it was some of us own trip, only 9 Erasmus students went to the Swedish capital. From the plane we admired the beautiful Swedish landscape which is quite different from the average Hungarian-polish landscape. It is full of with forests and bigger or smaller lakes. After landing we went to city centre by bus, it lasted 1,5 hour, so we had enough time to fall in love with this amazing/awesome/cool (usually we used these three words together to express our admiration) country.

First, we checked into our hostel and then we went for a walk in the cold city. Though we were cold, we enjoyed the dark streets and the feeling that we were in Stockholm. The city is situated in some islands but it is easy to reach everything on foot in the centre. We saw a lot of homeless and drunk people during our night trip. However, I liked the great and colourful houses. For me Stockholm is really friendly. The red houses with white corners are traditional Swedish houses. Firstly only the rich people had red-coloured houses, but when this colour was available for everyone, a lot of people started to paint their buildings red. 

On Sunday we had a nice weather with sunshine and we felt ourselves lucky of this amazing weather. But after the sunset it was very cold. We started our day with a free walking tour. It was really interesting, I learned a lot of new things about Stockholm. Not only historical things, but about the modern city as well. For example, Christina was a Swedish queen but she had to leave her kingdom because she became a catholic believer. Her country was a protestant country, so she went to Rome where everybody was happy of her baptism. Today’s royal family also has famous stories. The crown princess felt in love with her husband in a gym. Unfortunately they had to wait a lot to get married, because the man wasn’t a prince, he was only a trainer. The young couple convinced the king, but the trainer had to go to a ‘prince school’. Actually the king didn’t marry to a princess, her wife was an immigrant, but he wasn’t permissive with his daughter. Finally the couple got married and everyone loves them in the kingdom. We also learned that H&M came from Sweden and Greta Garbo was born in this country too. We saw the place where one of the Swedish president was shot and we heard some interesting stories about the Nobel Prize. After our trip, some of us went to eat and try the traditional Swedish cuisine. I ate Pttypanna which means little meat and potato and onion pieces with an egg on the top. Swedish meatballs and foods from fish are also well-known Swedish foods.

After lunch we visited the Royal Castle. We saw some old rooms of the kings and queens. The most interesting fact ,that I’ve heard there, was about the guest visiting room. It was used for meeting with the guests, but the royal family still use this room for special events. For a wedding party for instance. A huge party was there, but there were so many people in the big room. Before the party the room was tested whether this first floor situated room would be strong enough to hold a lot of people. So the guardians were invited to the room and they jumped and tested the room. It must have been funny, shame that I wasn’t there. But I took part in a second walking tour and now we knew a lot of interesting facts about the old town. Then we drunk hot chocolate and we went back to our refugee camp. To be exact, to our hostel. This place was full of with men and they seemed like workers and immigrants than tourists.  Later I found out, Sweden has a lot of immigrants and they try to find a job. So, the kitchen and the corridors were always crowded and I had an audience when I was playing chess with an Albanian guy. I was really bad in this game, but at least I found out that he lives in Greece, works as a waiter and now he wants to help her mother to find a job. One morning we saw when a woman accused a man of stealing her phone. And then she ran after the man to the street in slippers. Our most annoying story in the hostel was when one of our roommate (an older man) snored at night. He was very-very loud. I’ve never heard such noise.

We went to the Skansen next day. We spent the whole day in this huge park where you can learn about Swedish culture, traditions and some traditional Scandinavian animals can be seen. For example bears, elks, reindeers etc. We enjoyed this day and we saw a film shooting as well. It was the shooting of Welcome to Sweden and that scene, which we saw, will belong to the second season of the series. I will try to find the scene and maybe we will be in the background.
After the Skansen some of us visited the Vasa Museum. The Vasa was a ship but it was sank during its first trip in 1628. Fortunately it didn’t break into pieces, so in 1960’s the ship were threw up from the sea and now visitors can see this huge ship. I really liked this museum because this ship is one of the oldest ships that can be seen all over the world. Besides admiring the Vasa we learned how the life was in a ship in the 17th century and we saw many other interesting things from that era. In the evening we cooked in the kitchen but it wasn’t easy with a strange fireplace and first we burnt the spaghetti. Finally we had a huge amount of spaghetti, and it was delicious.


On the next day we went back to Warsaw. This trip to Stockholm was amazing with my nice and fantastic Erasmus friends. Thank you for the unforgettable memories!

Our team

Pyttipanna

Saint George in the old town

Vasa ship

In the Skansen




2015. március 20., péntek

Stockholmi kirándulás/ Welcome to Stockholm!

Hejhej! Az esős, szürke Varsóból Stockholmba menekültünk szombaton. Nem egyetemi szervezésű utazás volt, hanem magán akció, így aztán összesen kilencen vágtunk neki a nagy kalandnak. Hamar letudtam életem második és harmadik repülését is, és nagyon élveztük a svéd tájat a magasból. Teljesen más kép tárult elénk, mint amit megszoktunk itthon. Mármint nem a magasból, annyit nem repülünk, de a sok tóval és erdővel tarkított kép, mégiscsak más az átlag magyar-lengyelhez képest. Megérkezésünkkor sütött nap, lenyűgözött bennünket a friss levegő és egy igazán tartalmas stockholmi kirándulásnak néztünk elébe. A reptérről busszal mentünk be a belvárosba, kb. 1,5 órát utaztunk és tovább gyönyörködtünk a svéd erdőkben, tavakban.

A centrumba érve felfedeztük, hogy végül is minden a közelben lesz, gyalog be tudjuk járni azokat a helyeket, amelyeket meg szeretnénk nézni. A szállásunkra való becsekkolás után a már sötét és hideg városban tettünk egy sétát. Hiába fáztunk, mégis nagyon megtetszett Stockholm. A város tulajdonképpen több szigeten terül el, gyönyörű óvárosa van és emberléptékűnek tűnik a hely. Azonban sok hajléktalant láttunk, illetve részeg emberekkel és rengeteg külföldivel is összefutottunk esti sétánk során. Valamint feltűnt nekem, hogy több utca elég piszkos, viszont sok színes házuk van a svédeknek, amik elég barátságosak. Jellegzetes vidéki házuk a piros faépületek, fehér csíkokkal. Régen a piros a gazdagok színe volt, de miután a piros festék elérhető lett mindenki számára, hamar népszerűvé váltak ezek a házak.


Vasárnap is gyönyörű időnk volt, napsütéssel, és ennél jobb időzítést el sem tudtunk volna képzelni. Varsóban esik, Stockholmban pedig hétágra süt a nap! Azért naplemente után elég hűvös lett, mindegyik este alig vártuk, hogy végre melegbe érjünk. A napot egy ingyenes sétálós-idegenvezetéses túrával kezdtük. Több városban is részt lehet venni egy ilyen túrán (free walking tour a neve, nem tudom, de valószínűleg Pesten is van ilyen). Kb. 1,5-2 óra alatt bemutatják a város bizonyos részeit. Eddig még nem vettem részt ilyenen, de nagyon tetszett ez a stockholmi túra. Idegenvezetőnk nem csak a régmúltról mesélt, hanem a mai modern Svédországról is. Hála ennek és a későbbi óvárosi túránknak, sok érdekességet megtudtam a városról és bővült a tudásom a svéd történelemről. Például Krisztina királynőről mesélte idegenvezetőnk, hogy soha nem ment férjhez, és azért kellett lemondania a trónról, mert áttért a katolikus hitre. Az országa protestáns volt, nem maradhatott, Róma viszont tárt karokkal fogadta. A mai királyi családnak is megvannak a híres történeteik, ilyen például, hogy a leendő trónörökös, királylány egy edzőteremben ismerkedett meg a férjével, azonban sokáig kellett várniuk, hogy egybekelhessenek. Ugyanis az edzőnek előbb herceggé kellett válnia és meg kellett győzni a királyt (azt a királyt, aki maga is egy alacsonyabb rangú nőt vett feleségül, ráadásul egy bevándorlót), hogy adja hozzá a lányát. Túránk során még a nevezetes edzőtermet is megcsodálhattuk. Elhaladtunk sok-sok H&M mellett, amik eredeti svéd boltok, láttuk azt a helyet, ahol lelőtték az egyik miniszterelnöküket, Greta Garbo eredeti nevét is megtudhattuk és megannyi érdekességgel lehettünk gazdagabbak. Ezután elhatároztuk, hogy a magas árak ellenére (Svédország egy drága hely sajnos) igazi, hagyományos svéd ételt fogunk enni. Így aztán a csapat egyik fele beült egy étterembe, míg a másik fele, török barátaink, egymaguk járták a várost, míg mi egy kiadósat ebédeltünk. Pyttipannát ettem, ami tulajdonképpen serpenyőben sütött kis húsokat, krumpli és hagyma darabokat jelent és a tetejére tojást ütnek. Természetesen sok halételük van és a svéd húsgombócok is híresek.


Ebéd után a királyi vár egy kis részlegét néztük meg, a régi szobákat és termeket. A leg figyelemre méltóbb, és viccesebb, amit hallottunk a svéd hölgytől, aki körbevezetett bennünket, az volt, hogy a régi, gyönyörű vendégfogadó termet, ma is használják. Sőt, lakodalmat is rendeztek itt, nagy partival. A lagzi előtt azonban ellenőrizték, hogy az emeleti terem kibír-e sok embert, így felhívták az őröket, akik az ódon falak között ugráltak. Nem szakadt be a plafon és a lagzi is megvolt. Kár, hogy nem voltam ott.

A második „walking touron” viszont ott voltam és még árnyaltabb képet kaptam a városról, történelméről. Majd beültünk egy kávéra-teára aztán visszamentünk a munkás és menekült szállónkba. Azaz a hostelunkba. Nem akarom bántani, mert tiszta volt és minden rendben volt, azonban elég furcsának éreztük, hogy egy nagyszobában aludtunk mindannyian egy-két idegen társaságában, és a szállóban sok férfi volt, akik inkább munkásoknak vagy bevándorlóknak tűntek, mintsem turistáknak. A portástól aztán megtudtam, és utána olvasva is csak megerősödött a hitem, hogy sok a bevándorló. Szóval, rendkívül tömött volt a konyha mindig, még akkor is, amikor a spagettit leégettük és az indukciós tűzhellyel szórakoztunk és páran megbámultak, amikor egy albán sráccal sakkoztam. Persze jól kikaptam háromszor is, és el kellett viselnem azt, hogy mindenféle pszichológiai kérdést tett fel és tízpercenként megkérdezte, hogy most vajon tesztelem-e őt. Lassan le fogom tagadni, hogy pszichológiát tanulok. Ennek ellenére, kiderült, hogy az édesanyjával van itt, neki segít munkát találni és egyébként Görögországban pincér. A hostelos élményünk közé tartozott még az is, amikor egy néger nő meggyanúsított valakit azzal, hogy ellopta a mobilját, aztán meg papucsban futott a férfi után az utcán, és még a rendőröket is kihívták. A legidegesítőbb szobatársunk pedig az az idősebb férfi volt, aki nagyon-nagyon hangosan horkolt. Félelmetes volt és egyben vicces is, ilyen hangosat még soha nem hallottam.

Stockholmi tartózkodásunk második napján a Skanzenba látogattunk. Szinte az egész napot ebben a hatalmas parkba töltöttük, ahol a svéd állatokkal, vidéki élettel, régi, hagyományos házakkal ismerkedhettünk meg. Nagyon élveztük, nekem a medvebocsok játéka tetszett talán a legjobban, illetve a Welcome to Sweden c. sorozat 2. évadának forgatása. Sajnos a forgatás miatt nem nézhettük meg a templomot, de ha kész lesz az évad, mindenképp megkeresem azt a részt, amikor a templomból kijövet veszekszik a pár (hátha a háttérben mi is látszódunk). A társaságot is nagyon élveztem, és készült egy kép rólunk, lányokról, amin olyanok vagyunk, mintha egy család lennénk. Ez jelzi, milyen jól kijöttünk egymással. Azonban a kulturális különbségeket is felfedeztünk egymás közt. Például a török csapat még egy koppenhágai gyors utat is fontolóra vett, és minden nagyobb várost nagyon rövid idő alatt szeretnének megnézni. Ezzel szemben a görög fiú nagyon ráérős, míg mi, többiek (német, spanyol, szlovák, magyar és a törökök) már rég elmentünk a „walking tourra”, addig ő kényelmesen lezuhanyozott.

A Skanzen után néhányan ellátogattunk a Vasa Múzeumba. A Vasa egy hajó volt, amely az első útján 1628-ban elsüllyedt, mindjárt a kikötő öbölében. Sokáig a tenger mélyén feküdt, míg 1960-as években kiemelték a hajót egy az egybe és rendbe hozták. Hatalmas csatahajónak tervezték, azonban nem volt helyesen kiegyensúlyozva, így felborult és elsüllyedt. Ám egyben maradt és sok mindent megőrzött az utókornak. Nagyon tetszett, hogy láthattam egy 17.századi hajót közelről és akarva, akaratlanul is eszembe jutottak a testvéreim és a kalózos játékaink. Bár a Vasa nem kalózhajó volt, még csak egy napos útra sem ment, azért szívesen elképzeltem, ahogy utazom rajta és szelem a tenger hullámait. A múzeum után még sétáltunk egyet, ismét beültünk valahová egy italra, majd egy hatalmas adag spagettit készítettünk és a hangos horkolás mellett próbáltunk aludni. Rengeteg élménnyel és teli hassal nevetgélve kezeltük a hangos szobatársunk okozta helyzetet, de azért örültünk, hogy másnap már a kollégiumi csendes, békés ágyunkban alhattunk.

Másnap ugyanis már jöttünk is vissza, sajnos csak egy rövid látogatást tettünk a svédeknél. Azonban nagyon tartalmas kirándulás volt, egy remek társasággal. Köszönöm mindenkinek!
Landscape
A svéd táj

Bár nem látszik, de a bal oldali szobor egy Erikson telefont tart a kezében

A fittneszklub, ahol a királyi pár találkozott

Ő mutatta az utunkat
He showed the way to us

Pyttipanna

És mit találtam a királyi várban?
And what I found in the Royal Castle?

Királyi vár lovas rendőrrel
The Royal Castle with a policeman

Óvárosi tér
Old Town




Egy ház a Skanzenben
Skansen

Kacsalábon forgó házacska 6 lábbal

Szintén a Skanzenban
A fókák keresése, de a zoknis egyén nem volt a csapatunk tagja
Looking for the seals, but the person with stockings didn't belong to our group

A forgatás
The shooting


Harisnyás Pippi tiszteletére
In honour of Pippi Longstocking

Viszonylag sok időt töltöttünk virágok fényképezésével
We spent a lot of time taking pictures of flowers

A Vasa hajó
The Vasa ship

Gyönyörű naplemente
Amazing (awesome, cool- ezeket mindig elsütöttük valami igazán fantasztikus láttán) sunset

És a csapat
And our team