Regényes vándorutam: Torun

It’s time to become my blog international. First, I write in English and then maybe in Polish… No, the English will be enough, I apologize for my mistakes, because my English is not perfect. But I’d like to share my Erasmus adventures, and my short version of my blog. So enjoy it!

Eljött az idő, hogy nemzetközivé váljon a blog. Az angollal kezdem, az tűnik a legegyszerűbbnek, aztán talán jöhet a lengyel… Nem, elég lesz az angol, abból sem vagyok tökéletes, előre is bocsánat a hibákért! Az angol változat a blog egy rövidített változata lesz, így azzal fogom kezdeni, utána jöhetnek azok a dolgok, amiket külföldi barátaim nem érthetnek.

Last week we started going to lessons but now I cannot say a lot about them. The lessons are the same at home: seminar, lecture… The teachers are nice, one of them is from Ethiopia. The courses seem to be interesting however I’ve already had boring lessons, too.

I think the Erasmus team is getting better because we spend a lot of time together. That’s why I joined the group which went to Torun last weekend. Nicolaus Copernicus was born in Torun and the town is also famous for its gingerbread (pierniki). The town is really beautiful with the old town and everything is close. We didn’t have to travel a lot like in Warsaw. So we fell in love with Torun and we didn’t want to back Warsaw. During the weekend we visited the Gingerbread Museum, where we made our gingerbreads and we learnt something about how was gingerbread made in the middle ages. We went to the Planetarium in Torun and I guess we ate a lot in the town. Because, first we ate in a pizzeria, where cats and bats were staring us from the ceiling. Next time, our lunch was in Manekin, ‘the pancakes heaven’ as we called that restaurant, and then we tried polish traditional foods, like zurek and pierogi and of course gingerbread. We had City Game on Sunday, so I think everyone knows everything about Torun, about its history. And also, how to lose the map and find it.

I really enjoyed this trip and we had a lot of funny moments and stories. Thanks for this trip! And the Erasmus is going on, the ESN Olympics and Stockholm is coming soon. There is no time to getting bored. That’s why we are here. J

A múlt héten végre elkezdtünk órákra járni, de eddig nem sokat tudok róluk mondani. Hasonló rendszerben tanítanak, mint otthon; van szeminárium és előadás is. Szerencsére nem igazán lesz vizsgám, inkább referálni kell, hogy teljesítsük a tárgyat. A tanárok kedvesek, bár volt, akit zavarba hoztunk, hogy csak hárman lányok voltunk az óráján, van egy etiópiai tanárunk és bizony az unalmas óra sem hiányozhatott a sorból. Összességében tetszik, lesznek új dolgok, amiket tanulhatok és lesznek ismétlések is.

Az Erasmus csapat is kezd összerázódni szerintem, a programok jó lehetőségek, hogy megismerjük egymást. Így aztán ki nem hagytam volna a hétvégi toruni kirándulást. Úgy látszik, a Visztulát nem tudom elhagyni, mindig feljebb „hajózom” rajta. Péntek délután indultunk Kopernikusz szülővárosába, több órát töltöttünk a vonaton és a kis csapatunkban a végén még egy lengyel utast is sikerült bekapcsolni a beszélgetésbe. Torun lenyűgözött bennünket, mikor a hídról megpillantottuk a kivilágított várost előtérben a folyóval. Kisváros az egész hely, de gyönyörű óvárosa van, minden közel van, nem úgy, mint Varsóban. Vissza sem akartunk jönni. A szállásunk egy hostelban volt, és aminek a legjobban örültem, hogy nem rugós volt az ágy, mint a varsói koliban. Azonban olyan sokat nem aludtunk, mivel péntek éjjel és másnap is volt buli. Megérkezésünk után egy pizzériában volt vacsora, ahol a plafonról macskák és denevérek bámultak bennünket. Ezután a toruni Erasmus felelősök (ESN-Erasmus Student Network. Így fogom emlegetni a lengyel diákokat, akik segítenek nekünk, szervezik a programjainkat) jöttek hozzánk és elvittek egy szórakozóhelyre bennünket. A lengyelek sem mulatnak másként, mint a magyarok, csak a zenéjük nem tetszik. Mondjuk nem Disco Polo szólt, ami még kevésbé tetszik a lengyel zenében, mivel leginkább a mulatós nótákhoz tudnám hasonlítani.

Másnap a hosszú éjszakának köszönhetően későn keltünk, és reggeliztünk a hostelban. Utána a régi városháza tornyát másztuk meg és vetettünk jó pár pillantást a csodás városra. Sajnos nem volt tiszta időnk egyik nap sem, nem láttunk messzire. Ebédelni a Manekin nevű palacsintázóba mentünk, amit a palacsinták varázslatos világának lehetne nevezni, mivel rengeteg féle sós-édes palacsinta közül lehet választani. Teletömött hassal mentünk ezután a Mézeskalács Múzeumba. Torunban már a középkorban is készítettek mézeskalácsot, nagy hagyománya van a városban. A múzeumban mi is készítettünk piernikit-mézeskalácsot, megismerkedtünk az alapanyagokkal és a sütés fortélyaival. Ezután egy kis szabadidő következett, én pedig elmentem misére. Mivel nem igazán tudtam, hogy mikor vannak misék, így 6 óra felé benéztem az egyik templomba, azonban semmilyen kiírást nem láttam, hogy mikor is kezdődne a szertartás. Ám megjelent egyszer csak egy pap mögöttem, mintha direkt miattam került volna oda. Tőle tudtam meg aztán, hogy milyen szerencsés is vagyok, mert perceken belül kezdődött a mise. Bár lengyelül volt, azért a hívekkel együtt én is tudtam imádkozni, ami nagyon megnyugtató volt az egész napos jövés-menés után. És természetesen nagy hatással volt rám a pap megjelenése (és hogy tud angolul), mintha jelet küldtek volna nekem.

A hostelban jót beszélgettünk és megkóstolhattuk a zurek nevű lengyel nemzeti levest, amit általában húsvétkor esznek. Mivel sokan fáradtak voltunk, nem mentünk bulizni, ezt meghagytuk a fiúknak, mi, lányok, viszont még vetettünk egy pillantást a hídról a szép városra. A másnapi program a City Game-mel kezdődött. Két csoportra oszlottunk és mindenféle érdekes kérdést kellett megválaszolnunk a város utcáit járva. Sok érdekes dolgok megtudtunk így Torunról, de ami igazán izgalmas volt, hogy össze-vissza bejártuk az óváros utcáit és egyszer még a térképünket is elhagytuk. (Szerencsére megtaláltam, folytathattuk a játékot.) Ezután egy kedves kávézóban üldögéltünk, majd pierogit ettünk ebédre. Utána Kopernikusz tiszteletére a Planetáriumba látogattunk, ahol egy a félgömb alakú kupolába vetített filmet néztünk meg a bolygókkal, űrrel kapcsolatban. Hamar eltelt ez a nap is, rövidesen ismét vonatoztunk visszafelé Varsóba. Bár fáradtak voltunk, mégsem aludtunk, hanem nagyon sokat nevettünk, viccelődtünk, érdekes sztorikat meséltünk egymásnak.

Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, még egy lány születésnapját is megünnepeltük. Sok élménnyel gazdagodtunk és egyre színesebbé válik az Erasmus félévünk. Aminek még közelről sincs vége… Unalmat még hírből sem ismerjük, az ESN Olimpia és Stockholm csak ránk vár!

Torun

Kopernikusz

Kilátás a toronyból
View from the tower

Az arany csacsival, amit igazából büntetésre használtak, szóval nem kellene így mosolyognom
With the golden donkey. Originally it was used for punishment, so I shouldn't smile like that.