Regényes vándorutam: Stockholmi kirándulás/ Welcome to Stockholm!

Hejhej! Az esős, szürke Varsóból Stockholmba menekültünk szombaton. Nem egyetemi szervezésű utazás volt, hanem magán akció, így aztán összesen kilencen vágtunk neki a nagy kalandnak. Hamar letudtam életem második és harmadik repülését is, és nagyon élveztük a svéd tájat a magasból. Teljesen más kép tárult elénk, mint amit megszoktunk itthon. Mármint nem a magasból, annyit nem repülünk, de a sok tóval és erdővel tarkított kép, mégiscsak más az átlag magyar-lengyelhez képest. Megérkezésünkkor sütött nap, lenyűgözött bennünket a friss levegő és egy igazán tartalmas stockholmi kirándulásnak néztünk elébe. A reptérről busszal mentünk be a belvárosba, kb. 1,5 órát utaztunk és tovább gyönyörködtünk a svéd erdőkben, tavakban.

A centrumba érve felfedeztük, hogy végül is minden a közelben lesz, gyalog be tudjuk járni azokat a helyeket, amelyeket meg szeretnénk nézni. A szállásunkra való becsekkolás után a már sötét és hideg városban tettünk egy sétát. Hiába fáztunk, mégis nagyon megtetszett Stockholm. A város tulajdonképpen több szigeten terül el, gyönyörű óvárosa van és emberléptékűnek tűnik a hely. Azonban sok hajléktalant láttunk, illetve részeg emberekkel és rengeteg külföldivel is összefutottunk esti sétánk során. Valamint feltűnt nekem, hogy több utca elég piszkos, viszont sok színes házuk van a svédeknek, amik elég barátságosak. Jellegzetes vidéki házuk a piros faépületek, fehér csíkokkal. Régen a piros a gazdagok színe volt, de miután a piros festék elérhető lett mindenki számára, hamar népszerűvé váltak ezek a házak.

Vasárnap is gyönyörű időnk volt, napsütéssel, és ennél jobb időzítést el sem tudtunk volna képzelni. Varsóban esik, Stockholmban pedig hétágra süt a nap! Azért naplemente után elég hűvös lett, mindegyik este alig vártuk, hogy végre melegbe érjünk. A napot egy ingyenes sétálós-idegenvezetéses túrával kezdtük. Több városban is részt lehet venni egy ilyen túrán (free walking tour a neve, nem tudom, de valószínűleg Pesten is van ilyen). Kb. 1,5-2 óra alatt bemutatják a város bizonyos részeit. Eddig még nem vettem részt ilyenen, de nagyon tetszett ez a stockholmi túra. Idegenvezetőnk nem csak a régmúltról mesélt, hanem a mai modern Svédországról is. Hála ennek és a későbbi óvárosi túránknak, sok érdekességet megtudtam a városról és bővült a tudásom a svéd történelemről. Például Krisztina királynőről mesélte idegenvezetőnk, hogy soha nem ment férjhez, és azért kellett lemondania a trónról, mert áttért a katolikus hitre. Az országa protestáns volt, nem maradhatott, Róma viszont tárt karokkal fogadta. A mai királyi családnak is megvannak a híres történeteik, ilyen például, hogy a leendő trónörökös, királylány egy edzőteremben ismerkedett meg a férjével, azonban sokáig kellett várniuk, hogy egybekelhessenek. Ugyanis az edzőnek előbb herceggé kellett válnia és meg kellett győzni a királyt (azt a királyt, aki maga is egy alacsonyabb rangú nőt vett feleségül, ráadásul egy bevándorlót), hogy adja hozzá a lányát. Túránk során még a nevezetes edzőtermet is megcsodálhattuk. Elhaladtunk sok-sok H&M mellett, amik eredeti svéd boltok, láttuk azt a helyet, ahol lelőtték az egyik miniszterelnöküket, Greta Garbo eredeti nevét is megtudhattuk és megannyi érdekességgel lehettünk gazdagabbak. Ezután elhatároztuk, hogy a magas árak ellenére (Svédország egy drága hely sajnos) igazi, hagyományos svéd ételt fogunk enni. Így aztán a csapat egyik fele beült egy étterembe, míg a másik fele, török barátaink, egymaguk járták a várost, míg mi egy kiadósat ebédeltünk. Pyttipannát ettem, ami tulajdonképpen serpenyőben sütött kis húsokat, krumpli és hagyma darabokat jelent és a tetejére tojást ütnek. Természetesen sok halételük van és a svéd húsgombócok is híresek.

Ebéd után a királyi vár egy kis részlegét néztük meg, a régi szobákat és termeket. A leg figyelemre méltóbb, és viccesebb, amit hallottunk a svéd hölgytől, aki körbevezetett bennünket, az volt, hogy a régi, gyönyörű vendégfogadó termet, ma is használják. Sőt, lakodalmat is rendeztek itt, nagy partival. A lagzi előtt azonban ellenőrizték, hogy az emeleti terem kibír-e sok embert, így felhívták az őröket, akik az ódon falak között ugráltak. Nem szakadt be a plafon és a lagzi is megvolt. Kár, hogy nem voltam ott.

A második „walking touron” viszont ott voltam és még árnyaltabb képet kaptam a városról, történelméről. Majd beültünk egy kávéra-teára aztán visszamentünk a munkás és menekült szállónkba. Azaz a hostelunkba. Nem akarom bántani, mert tiszta volt és minden rendben volt, azonban elég furcsának éreztük, hogy egy nagyszobában aludtunk mindannyian egy-két idegen társaságában, és a szállóban sok férfi volt, akik inkább munkásoknak vagy bevándorlóknak tűntek, mintsem turistáknak. A portástól aztán megtudtam, és utána olvasva is csak megerősödött a hitem, hogy sok a bevándorló. Szóval, rendkívül tömött volt a konyha mindig, még akkor is, amikor a spagettit leégettük és az indukciós tűzhellyel szórakoztunk és páran megbámultak, amikor egy albán sráccal sakkoztam. Persze jól kikaptam háromszor is, és el kellett viselnem azt, hogy mindenféle pszichológiai kérdést tett fel és tízpercenként megkérdezte, hogy most vajon tesztelem-e őt. Lassan le fogom tagadni, hogy pszichológiát tanulok. Ennek ellenére, kiderült, hogy az édesanyjával van itt, neki segít munkát találni és egyébként Görögországban pincér. A hostelos élményünk közé tartozott még az is, amikor egy néger nő meggyanúsított valakit azzal, hogy ellopta a mobilját, aztán meg papucsban futott a férfi után az utcán, és még a rendőröket is kihívták. A legidegesítőbb szobatársunk pedig az az idősebb férfi volt, aki nagyon-nagyon hangosan horkolt. Félelmetes volt és egyben vicces is, ilyen hangosat még soha nem hallottam.

Stockholmi tartózkodásunk második napján a Skanzenba látogattunk. Szinte az egész napot ebben a hatalmas parkba töltöttük, ahol a svéd állatokkal, vidéki élettel, régi, hagyományos házakkal ismerkedhettünk meg. Nagyon élveztük, nekem a medvebocsok játéka tetszett talán a legjobban, illetve a Welcome to Sweden c. sorozat 2. évadának forgatása. Sajnos a forgatás miatt nem nézhettük meg a templomot, de ha kész lesz az évad, mindenképp megkeresem azt a részt, amikor a templomból kijövet veszekszik a pár (hátha a háttérben mi is látszódunk). A társaságot is nagyon élveztem, és készült egy kép rólunk, lányokról, amin olyanok vagyunk, mintha egy család lennénk. Ez jelzi, milyen jól kijöttünk egymással. Azonban a kulturális különbségeket is felfedeztünk egymás közt. Például a török csapat még egy koppenhágai gyors utat is fontolóra vett, és minden nagyobb várost nagyon rövid idő alatt szeretnének megnézni. Ezzel szemben a görög fiú nagyon ráérős, míg mi, többiek (német, spanyol, szlovák, magyar és a törökök) már rég elmentünk a „walking tourra”, addig ő kényelmesen lezuhanyozott.

A Skanzen után néhányan ellátogattunk a Vasa Múzeumba. A Vasa egy hajó volt, amely az első útján 1628-ban elsüllyedt, mindjárt a kikötő öbölében. Sokáig a tenger mélyén feküdt, míg 1960-as években kiemelték a hajót egy az egybe és rendbe hozták. Hatalmas csatahajónak tervezték, azonban nem volt helyesen kiegyensúlyozva, így felborult és elsüllyedt. Ám egyben maradt és sok mindent megőrzött az utókornak. Nagyon tetszett, hogy láthattam egy 17.századi hajót közelről és akarva, akaratlanul is eszembe jutottak a testvéreim és a kalózos játékaink. Bár a Vasa nem kalózhajó volt, még csak egy napos útra sem ment, azért szívesen elképzeltem, ahogy utazom rajta és szelem a tenger hullámait. A múzeum után még sétáltunk egyet, ismét beültünk valahová egy italra, majd egy hatalmas adag spagettit készítettünk és a hangos horkolás mellett próbáltunk aludni. Rengeteg élménnyel és teli hassal nevetgélve kezeltük a hangos szobatársunk okozta helyzetet, de azért örültünk, hogy másnap már a kollégiumi csendes, békés ágyunkban alhattunk.

Másnap ugyanis már jöttünk is vissza, sajnos csak egy rövid látogatást tettünk a svédeknél. Azonban nagyon tartalmas kirándulás volt, egy remek társasággal. Köszönöm mindenkinek!