Regényes vándorutam: Húsvét után

Húsvétkor volt egy hetes szünetünk, így körülbelül az Erasmus fél távnál hazamentem. Sajnos nem volt túl jó idő otthon sem, de jó volt látni a családot, érezni az otthoni ízeket, és még egy Fertő tói biciklizés is belefért rövid látogatásomba, na meg persze a húsvéti szertartások és a nagy családi összejövetel húsvétkor.

Hamar elrepültek a napok és aztán ismét Varsóban találtam magam; olyan érzés volt, mintha el se mentem volna. Azonban végre Lengyelországban is elkezdtek zöldellni és virágozni a fák és a jó idő is megérkezett. Így nem tudtam ellenállni a városi bicikliknek sem. Varsóban, mint ahogy Pesten is, vannak biciklis pontok, ahonnét ki lehet őket kölcsönözni és ehhez semmi másra nincs szükség, mint lengyel mobilszámra, pin kódra és minimum 10 złotyra. Hasonló a rendszer, mint a Bubi, csak itt Veturilonak hívják. Bár száguldozni nem lehet ezekkel a bicajokkal, de azt el kell ismerni, hogy bicikli utak szinte mindenhol vannak. Így nem volt nehéz eljutnom az egyetemre egy óra alatt (tömegközlekedéssel is ennyi, mivel sokat várunk a buszokra) és fantasztikus érzés volt egy nagyvárosban tekerni és kedvenc sportomnak hódolni. Mivel meglehetősen élveztem ezt a bicajozást, másnap is nyeregbe pattantam, sőt még zumbára is két keréken érkeztem.

Szombaton pedig kiszabadultunk a város fogságából és az anyatermészetben töltöttünk egy remek napot. A varsói Erasmusosok közös programja volt ugyanis a faültetés. Az egyik erdőbe, nemzeti parkba mentünk busszal és erdészek segítségével, lelkes vendéglátásával kb. 2000 kis fenyőfacsemetét ültettünk el. Közben finom ebédet is kaptunk, rövid betekintést nyerhettünk az erdészek munkájába és mindenek felett élveztük a meleget és azt, hogy a tavaszi, ébredő természetben lehetünk. Az egyik legjobb napot töltöttük el itt. A visszaút előtt kis alkoholt is fogyasztottunk és egyeseknek sikerült sötétedés előtt lerészegedni, de azért a benzinkútnál ittasan autógumikat eladó és dobáló srácot nem tudták überelni.

Másnap egy-ketten a katyn-i áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen, meneten vettünk részt. 1940-ben Szmolensk környéki erdőkben (a leghíresebb helyszín Katyn) szovjet katonák lengyel hadifogoly katonákat és tiszteket végeztek ki. Sokáig azonban titokban maradt a borzalmas esemény és több évtizedig a németeknek tulajdonították ezt a kegyetlen vérengzést, bár 1943-ban pont a németek tárták fel a tömegsírokat. 1990-ben Gorbacsov volt az első, aki elismerte, hogy a szovjeteket terheli a felelősség. Andrzej Wajda készített filmet a történtekről 2007-ben, majd 2010-ben Katynba utazott a lengyel politikai elit, az elnök és felesége is a repülőn volt, azonban a gép lezuhant és senki nem élte túl. Bár a tanárunk, aki maga is részt vett a történtek felderítésében és kutatásban állítja, hogy nem támadás volt, hanem több végzetes dolog, hiba együttesen vezetett ehhez a katasztrófához, de egyesek még mindig kételkednek ebben. Annyi azonban bizonyos, hogy a nemzetnek ez egy fájó tragédiája, ahogy Katyn is. Vasárnap tehát egy csendes menetet szerveztek, immár 8. alkalommal az áldozatok tiszteletére és a 75. évfordulója a vérengzésnek. A menetet katonáknak öltözött férfiak vezették, voltak korabeli ruhába öltözött nők és szovjet katonák is. Az egyes helyeken, ahol megálltunk a katonák is „megpihentek”, és olyan volt az egész, mintha a régi katonák keltek volna életre és az ő „Erőltetett menetüket” láttuk volna. Az óvárosban mécseseket is elhelyeztek és a menethez rengeteg ember csatlakozott. A lengyelek zászlókkal, táblákkal tisztelegtek az áldozatok előtt. Mi pedig követtük őket és csatlakoztunk a menethez.

Este a görög srác születésnapját ünnepeltük meg. Meglepetés bulit tartottunk, méghozzá nem is akármilyen ajándékkal. Ugyanis főzni tanítottuk a fiút. Most már tud salátát és spagettit is készíteni. Nem kell mondanom, hogy nagyon jó kis esténk volt, nagyon jóllaktunk és azért a torta sem maradhatott ki. Így aztán egy újabb csodálatos hetem röppent el.