Vasárnap életemben először repülőre ültem. Szüleim kivittek a Liszt Ferenc repülőtérre, ahonnét felszállt a gépem. Mivel még soha nem voltam reptéren, ezért az újdonság ízével hatott a sok külföldi, a csomagok futószalagon szállítása, a kézipoggyász átvilágítása és természetesen maga a repülés. Miután a sok kapu és jegyellenőrzés után felszállhattam a gépre, lelkesen az ablak mellé ültem. Jól láttam, hogy tolat ki és megy a kifutópályára egy másik gép, később pedig a saját útvonalamat is szemmel tartottam. Éreztem, ahogy felszállunk és sajnos megfájdult a fejem, bedugult a fejem. Azonban a látvány kárpótolt. Szépek voltak a havas tájak, hegyek és igazán gyönyörű volt a felhők fölött ragyogó Nap. Csodás színekben pompázott az égbolt és jó volt látni egy alattunk elsuhanó repülőt. Sötétedés után az aprónak tűnő városokat nézegettem, Varsót viszont nem lehetett elhibázni a hatalmas fényárjával. Leszállás, csomagmegszerzés és transzfer után simán megérkeztem a kollégiumomba. Ahol elkezdődtek az igazi kalandok. Két kedves portás néni fogadott, akik nem tudtak angolul. Azért az Erasmus varázsszó megtette a hatását, de nem találtak meg a listán, nem tudták, hogy jövök és hogy hol is lakom (melyik szobában vagy koliban) pontosan. Egy-két telefon után átküldtek a szomszéd kollégiumba (3 van itt összesen, ahol az Erasmusosok lakhatnak). Ott sem beszéltek a portások angolul, így diákokat kértek meg, hogy segítsenek. Ők sem tudtak semmi biztosat a helyzetemről, továbbra is telefonáltak, de azért egy papírt kitöltöttek velem. Végül ők is továbbküldtek. Az utolsó koliba. Egy román fiú (szintén Erasmusos) segített áthozni a bőröndjeimet, és próbált nekem fordítani, de a lengyelben ő se volt perfekt. Így egy újabb bennszülött segített legyőzni a nyelvi akadályokat. Továbbra sem tudtuk, hogy hol a helyem, de egy utolsó telefon után megkaptam a vendégszobát és a másnapra bízták az adminisztrációt. Végre megpihenhettem és fáradtam zuhantam az ágyba.
Másnap nem volt gond, elintéződött minden, de a titkárnő sem beszélt angolul, akinél aláírtam a papírokat. Megkaptam a szobát, és birtokba vettem a kis blokkban nekem szánt ágyikót. Miután kicuccoltam, sétáltam egyet, bevásároltam. A kollégium nem a központban van, de van minden a közelben. Ahogy Krakkóban, itt is több park van a városban. A nagy betondzsungelek mellett (ahol én is lakom) található egy park. Most hó borítja a dombjait, amin a gyerekek, szüleik szánkóznak most. Hangulatos hely, lehet sportolni, van egy fedett csarnok is és nem más jött velem szembe a havas tájon, mint maga Petőfi Sándor. Persze csak egy szobor formájában, de azért meghatódtam, hogy láthattam őt itt. A városrész ahol lakom Bem tábornokról van elnevezve, gondolom ezért áll itt egy Petőfi szobor. A környéken van egy Kossuth Lajos utca, szinte úgy érzem magam, mint aki el sem ment otthonról.
A kollégiumban találkoztam végre a szobatársammal és egy másik lakótársammal. Lengyelek a lányok, akikkel egy blokkban vagyok és tanítónőknek készülnek. Azonban az angol nekik sem erősségük, de kedvesek, lehet velük beszélgetni, csak időnként kerül elő a szótár. Remélem jól ki fogok velük jönni, elég közvetlenek.
A következő napot a mentorommal töltöttem. Ő is azon az egyetemen tanul, ahová jöttem és ő segít nekem. Elvitt az egyetemre, ami messze van a kolitól, de röpke 50 perc nem is tűnik hosszúnak a krakkói mindennapos utazások mellett. Nem a híres varsói egyetemre jöttem, hanem a Wyszinski bíborosról elnevezettre, ami szintén a külvárosban van. Egy erdő közepén. :) Szóval, ha leszállok a buszról még kicsit sétálhatok a természetben is. Tiszta Piliscsaba campus feeling. Szép az egyetem egyébként, templom is van, kültéri Betlehem is. És még élő szamár is. Franeknek hívják. :) (később lesz fotó is, most még csak nézelődtem inkább).
Az egyetem után bementünk a belvárosba a lengyel lánnyal, sétáltunk az óvárosban, mutogatta az épületeket, amiket ismer. Bár elég ködös és borús időnk volt és még a híres, nagy tornyot sem láthattam, ami még a kommunizmusból maradt itt, de magával ragadott a város hangulata. A közlekedéssel még ismerkednem kell és még sok hely vár felfedezésre. Várom, hogy jobban megismerjem ezt a várost is, az új és leendő ismerőseimet. És természetesen kíváncsi vagyok az egyetemre is, hogy milyen lesz angolul és más perspektívából tanulni a pszichológiát.
A kollégiumban találkoztam végre a szobatársammal és egy másik lakótársammal. Lengyelek a lányok, akikkel egy blokkban vagyok és tanítónőknek készülnek. Azonban az angol nekik sem erősségük, de kedvesek, lehet velük beszélgetni, csak időnként kerül elő a szótár. Remélem jól ki fogok velük jönni, elég közvetlenek.
A következő napot a mentorommal töltöttem. Ő is azon az egyetemen tanul, ahová jöttem és ő segít nekem. Elvitt az egyetemre, ami messze van a kolitól, de röpke 50 perc nem is tűnik hosszúnak a krakkói mindennapos utazások mellett. Nem a híres varsói egyetemre jöttem, hanem a Wyszinski bíborosról elnevezettre, ami szintén a külvárosban van. Egy erdő közepén. :) Szóval, ha leszállok a buszról még kicsit sétálhatok a természetben is. Tiszta Piliscsaba campus feeling. Szép az egyetem egyébként, templom is van, kültéri Betlehem is. És még élő szamár is. Franeknek hívják. :) (később lesz fotó is, most még csak nézelődtem inkább).
Az egyetem után bementünk a belvárosba a lengyel lánnyal, sétáltunk az óvárosban, mutogatta az épületeket, amiket ismer. Bár elég ködös és borús időnk volt és még a híres, nagy tornyot sem láthattam, ami még a kommunizmusból maradt itt, de magával ragadott a város hangulata. A közlekedéssel még ismerkednem kell és még sok hely vár felfedezésre. Várom, hogy jobban megismerjem ezt a várost is, az új és leendő ismerőseimet. És természetesen kíváncsi vagyok az egyetemre is, hogy milyen lesz angolul és más perspektívából tanulni a pszichológiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése