Visszaszámlálás

amelyből kiderül, hogy "színház az egész világ" és nem csak az egérfogót játsszák 

Elérkeztek az utolsó napjaim itthon. Hamarosan befejezem a semmittevést és elrepülök Varsóba. Elkezdődnek az újabb kalandjaim, egy újabb lengyel városban. Nem az utolsó félévem elől menekülök, nem hinném, hogy nehezen birkóznék meg egy szakdolgozat befejezéssel, vagy egy záróvizsgával, hanem erre a félévre kaptam Erasmus tanulmányi ösztöndíjat. Így egy félévet az egyik varsói egyetemen tölthetek. És már alig várom, hogy végre megkezdjem újabb lengyel tartózkodásomat.

Előtte azonban megosztom a kedves Olvasókkal, hogy a kevés vizsgám után kétszer is eljuthattam színházba januárban. A múlt héten a Vígszínházban láthattam a Julius Ceasart. Shakespeare darab a mű, bár engem kevésbé gondolkodtatott el, mint a Hamlet vagy kevésbé hatott meg, mint a Romeo és Júlia. Leginkább az tetszett, hogy modern feldolgozás, új fordítással és valóban olyan, mintha ma történnének az események. Ez annyira igaz, hogy egy kicsit mi néző is részesei lettünk a darabnak. Ugyanis egészen addig nem kezdődik el a darab, amíg a nézők el nem kezdenek tapsolni, ami azt jelzi, hogy mi is együtt éljenzünk az egyik színésszel. Jó volt sok ismert színészt látni a színpadon, Alföldi Róbert rendező szemén keresztül nézni, hogy ölik meg Brutusék a Ceasart, mi történik ezután, és győzik le a gyilkosokat Octaviusék. Érdekes darab, és nekem tetszett.
A másik színházi élményem azonban jobban megfogott. Sopronban adták elő vendégművészek a Caligula helytartója c. drámát. Szintén a Római Birodalom területén belül zajlanak az események, csak az őrült Caligula császársága alatt (ő viszont nem jelenik meg). Szintén a modern világba helyezte a rendező a történetet, mégha Székely János író nem is a mi korunkra írta. Egy hosszabb felvonás alatt mutatják be a színészek azt a durva kort, amiben engedelmeskedni kellett az őrült uralkodónak (vagy consullá tett lovának), és bemutatják, hogy mit jelent engedelmeskedni a hatalomnak, milyen áron képes valaki ezt megtenni, az elnyomott nép mit tehet, mit jelent az árulás és feljebbjutás, mennyit ér a hűség, és tulajdonképpen kinek engedelmeskedjen egy katona: a saját császárának vagy a szívének. A sokféle gondolatot boncolgató műben egy helytartó találja magát szembe mindezekkel, még többel is és nagyon is mindennapi problémáinkat elemzi, így valóban a mai embernek szól a darab. Szerintem fantasztikus a színészek játéka, remek a rendezés,  különösen a darab eleje ami megfogja a nézőket, amikor legalább ötször-hatszor sötétül el a színpad és a velünk szemben ülő színészek mutatják be, mit is jelent órákon át várni valakit némán.

Színházi élményeim után és a hó megérkezte után egeres élményei támadtak a családnak. A kollégiumból hazaköltözve láttam, hogy egy-pár rágcsáló "lepte el" kertünket. Valószínűleg már nem találtak élelmet a hó miatt, így beköltöztek a rétről hozzánk. Azonban nálunk nem találtak lelkes fogadtatásra, hamar egérfogókkal és csalisajtokkal találták szembe magukat. Két nap alatt el is ejtettük azt a három egeret, amit előző napokban láttunk. Azonban kiderült, nem csak ilyen kevesen voltak. Nem sokkal a két kisegér elejtése után újabb rágcsáló tűnt fel a havon, így újabb akciókra került sor. Egészen addig folytatódott a vadászat, míg a három egérből hét egér nem lett. Úgy látszik egy egész egércsalád szeretett volna beköltözni hozzánk, mi nem hagytuk ezt. Nem vagyunk állatellenségek, van kutyánk, etetjük a madarakat, azonban rágcsálók nem hiányoznak az életünkből.

Hát, ilyen kalandok után hagyom itt a hazát és kezdem meg a visszaszámlálást! Találkozunk Varsóban!
5..4..3..


https://www.youtube.com/watch?v=9jK-NcRmVcw&spfreload=10