Regényes vándorutam: Az első tapasztalatok

A Wilanów palota előtti esernyők

Hamar elrepült az első hetem Varsóban, és Krakkóval ellentétben itt nem a sok gyerek, hanem a sok városrész, megálló nevét kellett megjegyeznem. Mivel a programok csak megérkezésem után egy héttel kezdődtek, így volt egy hetem ismerkedni a várossal, új helyemmel. Hála mentoromnak minden napra akadt valami érdekesség, sok helyet bejártunk.

A város már önmagában érdekes számomra, de jó volt úgy sétálgatni, hogy volt kitől megkérdezni, mi micsoda. Varsó egy lüktető nagyváros, mindig nyüzsgés van, azonban érdekes, hogy bár nagyobb és többen lakják, mint Budapestet, itt csak két metróvonal van. És csak az egyik működik most. Ráadásul az egyik híd a hétvégi tűzben megrongálódott, most nem lehet használni. Azért a közlekedés él, de nem egy álom ingázni. Mentorommal jártunk a belvárosban; az óvárosi utcák igazán szépek, hangulatosak és még a karácsonyi díszeket is megcsodálhattam. Az egyetemre is benéztünk, mint az előző bejegyzésemben említettem, de később kiderült nekem nem ott lesznek óráim, hanem egy másik campuson. A Modern Művészetek Múzeumába is ellátogattunk, igazán érdekes volt a sok furcsasággal, de sajnos nem igazán értek a modern művészetekhez. Azonban legalább láttam képeket Józef Piłsudski (politikus, katona) agyáról. Több parkban sokat sétáltunk, igazán sok nyugodt hely van a városban. A legszebb park szerintem a Royal Łazienki Park, ahol az utolsó lengyel királynak volt nyári rezidenciája. Bár most még tél van, nem igazán színesek a fák, bokrok, de hangulata volt így is a parknak. A csodás épületet, ami itt található Palota a szigeten-nek nevezik, és előtte pávák mászkálnak, mellette van egy görög színház és világító figurák szegélyezik az egyik utat. A híres Chopin szobor is itt található, és tavasszal, nyáron az emlékmű mellett zongora van, időnként koncertet tartanak. (Liszt Ferencnek is van egy kis szobra itt Ferenc Liszt névvel!)

A másik igazán gyönyörű hely az a Wilanów palota. Szintén lengyel királyok lakták és gyönyörű kert van itt is. Azonban a palota mellett található egy égőkkel bevont kertecske, ahol időként zene szól és különböző sorrendben villannak fel a lámpák. Ezen kívül van egy érdekes labirintus is, amit az Alíz Csodaországban inspirált. Érdekes figurákat lehet megcsodálni, és ezek szintén világítanak. A gyerekek ezt élvezték a legjobban. Engem már ezek a dolgok lenyűgöztek, de este a palotára vetítettek, angolul mappingnek nevezik, magyarul leginkább fényshownak nevezném azt, ahogy az épület időnként a fényeknek köszönhetően más alakot vesz fel, és egész történetet varázsoltak elénk, lovasokkal, katonákkal, királyokkal. Igazán gyönyörű volt, nagyon élveztem.

Így az első hetem igazán esemény dús volt, még zumba is belefért, sőt az egyik bárban volt egy kis koncert, amit a mentorom barátnője adott egy zongoristával. A zongorista férfival beszéltem is a szünetben és kiderült, hogy tavaly volt a Sziget fesztiválon. Ezek után már némi helyismerettel vágtam bele az igazi Erasmus kalandba.

Hétfőn végre találkozhattam a többi Erasmus diákkal is és az ESN csapattal, akik a programjainkat szervezik. Miután koordinátorunk elmondott minden fontosat, körbevezettek bennünket az egyetemen, mindkét campuson, megnéztük hol lesznek óráink. Elég sok országból verődtünk össze, többen vannak egy helyről. Szóval vannak: szlovákok, románok, bulgárok, törökök, és Szlovéniából, Görögországból, Hollandiából, Spanyolországból, Németországból, Litvániából is érkeztek. Valamint nagy örömömre nagyon sokan pszichológiát tanulunk. Az első hét orientációs hét, sok programmal, bulival. Úgy tűnik az órákat még hanyagoljuk, nem probléma ha nem megyünk be, és főként azért sem, mert két óralátogatási kísérletem is meghiúsult, mikor nem jöttek be a tanárok. Első nap ismerkedéssel telt, másnap a Nemzeti Múzeumot néztük meg, tegnap pedig korcsolyázni voltunk, azonban oda nem túl sokan mentünk el. A hét többi napjára is van még múzeum, buli, séta betervezve, várom őket. Mindenki elég nyitott, de azért azok, akik egy helyről jöttek összetartanak. Magyar sajnos vagy nem sajnos nincs, de nem is az otthoni kultúrát szeretném megismerni.

A lengyelről kezdek egész sokat tudni. Például Torkos csütörtökön, a böjt előtti utolsó csütörtökön, mindenki fánkot evett, így tettünk mi is a mentorommal. Kiderült, hogy sokféle mondásuk, babonájuk van, és náluk a kéményseprő szerencsétlenséget hoz. Nem újdonság azonban az, hogy nagyon vallásosak. Még a fiatalok is. Krakkóban is sok fiatallal találkoztam a templomban, és Hamvazószerdát is megünnepelték nagyon sokan. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy itt a hamuval nem keresztet rajzolnak az ember homlokára, hanem a fejére hintik. Aztán, mindkét campuson van templom, mondjuk katolikus egyetem, de ahová én benéztem, oda fiúk! is betértek. Ez újdonság volt, általában lányok érdeklődnek a vallásos dolgok iránt, de Lengyelországban nem ciki hívőnek lenni és az sem ciki, ha egy templom előtt elhaladva keresztet vet az ember. Igazán jó látni őket, amint térdepelve imádkoznak, nem ártana egy kis erőt meríteni nekünk is, magyar hívőknek az ő példájukból.

Most pedig következzék egy képes beszámoló. J