Regényes vándorutam: Szemelvények/ Excerpts

Now I don’t have enough time to write to the blog, because (finally) we started to learn and I have already had some presentations and an exam. I had a lot of interesting stories, so now I’m going to write about some.

Two weeks ago we went to see the Multimedia Fountain which is an amazing, colourful, beautiful fountain. After that we drank hot chocolate in a nice café and then we went to a Juwenalia (concert). That was a great night, we did a lot of things during the evening.

Next weekend I “met” with Zimbardo (again). He is a famous psychologist and he presented his book at Warsaw’s book fair. It was really inspiring to see such legend like him. Then we ate pierogi (what else?) and we visited the Polish Parliament, the Sejm at night. It was the Night of the museums event, so there were free entrance to the museums.

We also had party, birthday, student day and many other events during the last weeks. I’m never bored and that’s why I love Warsaw. Kocham Warszawe! J

Viszonylag régen írtam már a blogra. Sok minden történt és még több teendőm akadt. Prezentációk készítése, vizsgára tanulás… Nem hiszem, hogy ezt a sok mindent most le tudnám írni, de azért egy-két érdekes történetet megosztok.

Például, két hete pénteken megcsodáltuk a Multimedia Szökőkutat. Elsőre nem gondoltuk, hogy nagy durranás lesz ez a szökőkút, de aztán rájöttünk, hogy pedig az. Nagyon elámultunk a zenélő, színes és, most jön a nagy csoda, videót a vízre vetítő kúton. Kb. 20 perces volt a show és a tér tele volt emberekkel, mutatványosokkal, árusokkal. Ezután a belvárosba mentünk, ahol a sötét este ellenére tucatnyian nyüzsögtek. Beültünk egy helyre, ahol mindenféle csokikat lehet enni, inni, venni, úgyhogy a forró csokiinkkal tisztára a mennyben éreztük magunkat. El is határoztuk, hogy a következő hétvégén is bejövünk az óvárosba és beülünk valahova (sajnos ez nem annyira jött össze, de azért továbbra sem unatkoztunk). Viszonylag későn értünk haza innét, de hallottunk valamiféle koncertről a kollégiumunk közelében, és elhatároztuk, hogy megnézzük, mi zajlik ott. Végre nem valahol messze történik valami, hanem a közvetlen környezetünkben. Így történt, hogy az egyik egyetem, (szobatársam egyetemének) a Juwenaliájára (tavasszal a legtöbb egyetem rendez koncertet, ezt hívják Juwenaliának), koncertjére jutottunk be és eredeti, hamisítatlan lengyel rapet hallgattunk. Nekem annyira nem jött be, de érdekes volt látni, hogy a lengyelek sem buliznak máshogy, mint mondjuk mi magyarok.

A következő dolog, amit megemlítek, azok az óráim. Mert essék most már azokról is egy kevés szó, főleg, hogy pár kiselőadáson már túl is vagyok. Nincs sok tárgyam, de épp elég. Az elején egész érdekesnek tűntek: katonai pszichológia, zene pszi, személyiség pszi, repülés pszi…. Azonban nem mindegyiktől kaptam azt, amit elvártam volna. Egyes tanárok nem beszélnek olyan nagyon jól angolul és nem fektetnek nagy erőket a tanításba. Sőt volt olyan is, aki hetekig nem tartott órát, és mindig a takarítónő jön be és figyelmezteti őt, hogy lassan menni kellene. Ezzel szemben mások nagyon is komolyan veszik a tanítást és egy keményebb vizsgán vagyunk most már túl. Bár sokat kellett erre a tárgyra tanulni, mégis érdekes volt és engem inspirált a tanárnő lelkesedése is, illetve a téma is elgondolkodtató volt (a stresszt és jóllétet vizsgáltuk a különböző kultúrák között). Szóval, van jó is és rossz is az órák között és nagyjából olyan érzésem van, mint amikor otthon felveszek egy érdekesnek látszó órát, aztán kiderül, hogy nem is olyan jó, viszont egy másikról később azt mondhatom el, hogy sokkal, sokkal jobb volt, mint amire számítottam. A legjobb itt az, hogy kiselőadásokkal könnyen teljesíthetjük a tárgyakat, összesen 2 vizsgám van.

És az egyetemen fantasztikus diáknapot szerveztek! Nem kívánok írni erről, de remélem, a pár képből kiderül, hogy milyen is volt.

Szombaton ismét abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy láthattam és hallhattam a világhírű pszichológust, Zimbardot. Egy könyvét mutatta be és dedikált, mi pedig meghallgattuk az előadását, majd elhatároztuk, hogy a mi kiselőadásunkba is betesszük Zimbardo egyik elméletét. Már elég öreg az öreg, de azt hiszem, ő megtalálta a hosszú élet elixírjét, mert, ahogy láttam, hamarosan ismét Pesten lesz, és Varsóban is igen aktívnak tűnt. Nem semmi ez a Zimbardo, és nekünk pszichológus hallgatóknak igen sokat jelent, hogy egy ekkora legendát láthatunk élőben. De az egyik óránk kapcsán jöttem rá, hogy amíg nekünk valaki fontos és meghatározó alak, addig a másiknak az nem jelent túl sokat. Egy cikk részletet olvastunk az egyik nap és volt egy idézet William Jamestől, az amerikai pszichológia atyjától. Az egyik srác aztán erre az idézetre reflektált: „Valaki azt mondta…” Ja, igen, néztünk össze a bulgár lánnyal, igen valaki.. Csupán a pszichológia alapjait határozta meg. Valaki… Nekünk tehát ők fontosak, másoknak meg mások. Akiket mi nem ismerünk. Ez így van jól.

Soraimat végül azzal zárnám, hogy szombat éjjel a Sejmbe, a lengyel parlamentbe is bejutottunk. (Nehéz volt, de sikerült!) Múzeumok éjszakája révén mindenhol nagy sor várt ránk, de azért ide sikerült bejutnunk. Átvizsgáltak bennünket, majd megnézhettük a nagyobb termeket, folyosókat. Érdekes volt, de kétszeres budapesti parlamenti látogatás után elmondhatom, hogy a miénk szebb. És nemcsak kívülről. De azért Kocham Warszawe! Szeretlek Varsó!