Regényes vándorutam: Látogatás a cseheknél

Jó sorsomnak és szüleimnek köszönhetően az őszi szünetben eljutottam pár napra Prágába is. Ezek után, ha Varsó lesz az utolsó külföldi hely, ahová még eljuthatok, akkor is úgy fogom érezni, hogy valamit már láttam a világból. És egy életre elég témát kaptam, hogy miről írhatnék. Mert hát Krakkóról sem tudtam mindent leírni.

Három napra mentünk családommal Csehország fővárosába. Újabb országot hódítottunk meg, újabb érdekességeket tudhattam meg a világról. Ez alatt a pár nap alatt egy rendkívül hangulatos várost ismerhettem meg. Alig sétáltunk egy kicsit a belvárosban máris megérintett bennünket a hely atmoszférája. A házak gyönyörűek, magasak, fel vannak újítva, egészen különleges érzés közöttük sétálni. Az óvárosban sok a régi épület, melyek mindegyike valamilyen érdekességet rejt. A Főtéren is szép házak álldogálnak, de nem annyi kávézóval, mint Krakkóban. Egy óratoronnyal büszkélkedhetnek a prágaiak itt. Hatalmas az óraszerkezet és érdekessége, hogy megfelelő időközönként a torony fenti kisablakából, zeneszó mellett híres emberek, szentek néznek le a téren összesereglett emberekre. Az ablakokat pedig maga a Halál (egy csontváz) nyitja ki és rángatja. A mestert, aki az órát készítette, műve megalkotása után a derék prágaiak megvakították, nehogy készítsen egy másolatot. Az óra tényleg egy remekmű, de nem tudom, hogy a vakítás után mit szólt a készítő ahhoz, hogy évtizedek múlva is csodálni fogják az órát.

Az óratorony

A Főtér a Tyn templommal

A téren még áll egy szoborcsoport is, és a Tyn templom tornyai magasodnak az épületek fölé. Zegzugos utcákon át, újabb kedves épületeket láttunk, és egy étterembe a lelkes pincér (és egy-két magyar szavas tudására) invitálására beültünk. Szerintem mondanom sem kell, hogy rögtön rendeltünk sört. Hozzá pedig cseh gulyást, vagy inkább pörköltet ettünk knédlivel. Ebéd után aztán folytattuk utunkat a városban, a Károly-hidat vettük célba. A Moldva felett magasodik ez a híd, és Prága egyik jelképe. Két torony van a két végénél, és fekete szobrok kísérik végig a sétálókat. A szobrok szenteket ábrázolnak, és azt hiszem valamennyiről készült kép, tesómnak köszönhetően, de nem fogom mindet idetenni. A hídon csak gyalogos forgalom van, mindenféle árusok ácsorognak oldalt, sőt még a Bridge Band is játszik időnként. Ahogy pedig az ember végigsétál egyik oldalról a másikra gyönyörű kilátásban lesz része. Az egyik oldalon a vár, a Hradzsin látható, impozáns várfalával, nagy templomaival, a másik oldalon szintén a csodás templomok, tornyok integetnek; nem hiába hívják a várost az ezer torony városának. Még egy kis Eiffel torony is áll a városban.

Károly-híd

A Károly-híd hattyúkkal

Egy szobor a sok közül
Nepomuki Szent János

Élet a hídon

A hídról az út már a várba vezet, fel kell kapaszkodni kacskaringós utakon, vagy lépcsőkön, hogy elérjük az ott álló palotákat, utcákat, és egyéb érdekességeket. Illetve felérve, szép látvány tárul a szemünk elé. Még több tornyot láthatunk és megcsodálhatjuk a várost felülről. Beljebb érve eljutottunk az Arany utcácskába. Ez az utca arról híres, hogy apró házak állnak itt, és itt dolgoztak, éltek a várban lakók. Többek között Franz Kafka is élt itt. Az ő házában könyvesbolt működik, a folyó mellett van múzeum, ami az életét és műveit mutatja be. Egyébként az egész várost belengi Kafka és az ő borús, sötét és kilátástalan világa. Sok minden viseli a nevét, büszkék rá a prágaiak. Visszatérve a várra, a házakba be lehet kukkantani, be vannak rendezve és kis múzeumokként szolgálnak. Majd voltunk a börtönben is, ami a Daliborka nevet viseli. Első lakója után, aki egy főúr volt, majd bebörtönözték, ahol hegedűjátékával szórakoztatta az őröket és az odasereglett helyieket. A várban továbbsétálva elértük a Szent György Bazilikát, alias Jiri Bazilikát. Nagy nehezemre esett mire lefordítottam a Jiri Györgyre. (Családom azóta is ezen nevet.) A templom már a 10. században állt, kolostor is volt ott, és királyok temetkeztek oda. Szép hely, de a nap szakrális fénypontja mégsem ez volt. Hanem a mellette álló Szent Vitus katedrális. Gyönyörű gótikus épületről van szó. Hatalmas, több kisebb kápolnával és csodálatos üvegablakokkal díszített templom. Az egyik ablakon Alfons Mucha, híres szecessziós művész képei láthatóak. Mucha képek is ki vannak állítva Prágában, az ő neve, vagy képei is gyakran szembejöttek velünk itt-ott. A katedrálisban van eltemetve egyébként Nepomuki Szent János. Az épület előtt pedig a méltán világhírű Sárkányt ölő Szent György szobor áll, melyet Kolozsvári Márton és testvére György készített. Egy állami épület tornyosul vele szemben. A várban további hivatalok és múzeumok állnak, még több érdekességet rejtve. Ezek azonban most rejtve maradtak előttünk. Egy kis étterembe tértünk be valahol a Hradzsin alatti részen, ahol továbbra is csak sört ittunk. Méghozzá igazi, ismeretlen, helyi, szűretlen sört. Unitecka, vagy valami ilyesmi volt a neve. Csehország ugyebár a sörök hazája, ezért is kihagyhatatlan a sör, annak, aki Prágába látogat. A híresebbeket itthon is megtalálhatóak, pl. Kozel, Straropramen. A Staropramennek van gyára Prágában is egyébként.

Kilátás a városra

Arany utcácska

Szent Vitus Katedrális

Szent György szobor

Mucha üvegablak a katedrálisban

További utunk során megleltük azt a templomot, ahol a Prágai Kis Jézus szobrát őrzik. A szobrot nagy becsben tartják, és többféle ruhája van; öltöztetni lehet a megfelelő alkalmakra, megfelelő ruhával a szobrot. A karmelita templomban áll, sok arany díszítés között és szerintem elveszik, tényleg elég kicsi, ahhoz képest, hogy majdnem fél méter magas.

Prágai Kis Jézus

Kilátás a Kafka múzeumból

A városban felfedeztük a zsidó negyedet is, és megismerkedtünk a Gólem történetével. Löw rabbi hozta létre ezt a szörnyet agyagból és keltette életre őt úgy, hogy egy varázsigével teli papírtekercset tett a szájába. Ha pedig azt kivette akkor, nem visszaváltozott agyagszoborrá a Gólem. A rabbit szolgálta a Gólem, egyszer azonban Löw rabbi nem vette ki a papírt a szájából és a Gólem elszabadult, pusztított. Mikor a rabbi ennek véget vetett, az óriás holtan esett össze, darabjai, a legenda szerint, a Régi-Új Zsinagóga padlásán hevernek. Több zsinagóga is található a negyedben, azonban a zsidók száma sajnos itt is kevesebb, mint a világháború előtti időkben.

Zsinagóga

A Vencel teret sem hagyhattuk ki rövid prágai látogatásunkból. A tér Csehország védőszentjének nevét viseli, és elég hosszan elnyúlik a városban. Az egyik végében pedig a Nemzeti Múzeum látható, ami este, kivilágítva nagyon szépen mutat. A Vencel-tér híres az itt zajlott tüntetéseiről. 1968-ban, majd 1989-ben is tüntettek itt a kommunista rendszer ellen. Épp évfordulójuk is volt, még rendőrautót is láttunk a téren, valószínűleg megemlékezhettek a ’89-es eseményekről.

Prágából tehát csupán egy kis szeletet láttunk, de nagyon tetszett és magával ragadott bennünket a város. Hiába volt hideg és a nap se sütött, mégis egy csodás helyet ismerhettünk meg. Feltűnő volt még, hogy azok a csehek, akikkel találkoztunk az utcákon, nem voltak elhízottak és nagyon jól öltöztek. Ezek után azt mondhatom, Prága belopta magát a szívembe, szívesen megyek vissza, ha lesz rá lehetőségem máskor is.