Itt az idő, hogy itthonról is bejelentkezzek. Sok ismerőstől
hallottam, hogy olvasta a krakkói blogot, ezúton köszönöm nekik! Egy kis erőt
adott, hogy folytassam és talán volt is értelme elkezdeni. Szóval most
folytatom a megkezdett utat, azzal a felelősséggel, hogy tényleg beleolvasnak
az emberek. J
A krakkói blogon nem részleteztem milyen ösztöndíjjal is voltam kint; ezt most megteszem. Az Erasmus ösztöndíjat a legtöbb egyetemista, ha hallomásból is, de ismeri. Elég nagy lehetőség, hogy külföldre mehessünk a tanulmányaink alatt. Európa számos országába utazhatnak a diákok, de leginkább a saját egyetem kapcsolataitól függ, hogy hova juthat ki az ember. Többféle programot kínál az Erasmus. Ennek köszönhetem én is a szerencsémet. Ugyanis az egyik ezek közül és a legismertebb a tanulmányi ösztöndíj. Ennek keretében egy partner egyetemre mehet ki a lelkes diák félévre, évre tanulni. Nem kötelező szakos tárgyakat hallgatni kint, és lehet, hogy itthon nem is fogják elfogadni azokat, de szerintem mindenképpen megéri kimenni. Más egyetem, más szokások; új rendszert ismerhet meg az ember és mivel a külföldi diákoknak programokat szerveznek kint, sok más nemzetiségűvel is kapcsolatba kerülhet, aki kimegy. Ezt az ösztöndíjat az egyetem pályázatán keresztül lehet megnyerni; helyeket hirdetnek és lehet választani, hogy ki melyik országba szeretni menni (nem mindig van nagy választék). Szóval ez a jól ismert Erasmus, ez lesz a következő kalandom. J Varsóba megyek majd következő félévben; tanulni az egyik egyetemükre. És hogy miért éppen Lengyelország? Miért ne? Egyébként meg azt gondolom, Lengyelország választott magának. Visszatérve az ösztöndíjra, létezik egy olyan Erasmus program is, hogy szakmai gyakorlat. Itt a hallgató keres helyet más külföldi országban, ahová mehet dolgozni. Természetesen olyan szakról mehetünk csak, ahol kell valamilyen gyakorlat. Mint pl. pszichológián. A BA-s képzésünk alatt kell végeznünk gyakorlatot, aminek az lényege, hogy dolgozzunk emberek közelében, emberekkel. Ilyen lehet a táboroztatás, idősek otthonába való bejárás, vagy az óvodában való segédkezés. Igazándiból a szakmai szót el is hagyhatom, mert nem vagyok feljogosítva arra, hogy bármiféle pszichológusi dolgot végezzek még. Tehát így kerültem Krakkóba. Saját magamnak kellett keresni a munkahelyet és az ovi hirdetése kapóra jött. Ennél az ösztöndíjnál az egyetem csak a pénzt adta nekem, szállást is nekem kellett megoldanom. Ezzel ellentétben a tanulmányi Erasmusnál általában a fogadó egyetem segít kollégiumot keresni, intézni a papírdolgokat. Ám egy másfajta élményt ad az embernek ez a program. Ezken kívül az Erasmus a tanároknak, önkénteseknek, és úgy tudom, nem diákoknak is kínál ösztöndíjakat, érdemes érdeklődni, körülnézni. Valamint más programok is vannak, melyek keretén belül ki lehet jutni külföldre. Csak észre kell venni a lehetőségeket. Szerintem érdemes valamiben részt venni, kicsit próbára tehetjük nyelvtudásunkat és saját magunkat is. J
És már megint elhúztam a sorokat. Pedig történtek velem
érdekes dolgok továbbra is. Csak röviden: végre felköltöztem Budapestre,
elkezdtem az egyetemi félévet én is, műhelymunkáimat is beindítottam (számítok
majd kitöltőkre J)
és a nagyon hiányolt barátnőimmel is tudtam már találkozni, beszélgetni,
programokat csinálni. Pest is bemutatkozott a zajos, nyüzsgő, büdös, koszos,
mégis varázslatos, szép, hatalmas oldalát bemutatva. Leginkább a rejtett, apró
dolgok tetszenek, egy-egy kis utca, díszes homlokzat, vagy a kivilágított Duna,
budai vár. Meg természetesen az emberek. A legérdekesebb talán az volt eddig,
amikor a hajléktalannak pénzt adtunk majd egy, azaz 1 darab paprikát vettünk
neki. Hogy miért? Nem tudjuk; megkért bennünket, mi meg nem voltunk elég
asszertívak így megvettük neki barátnőmmel. Ma sem értjük mire kellett neki, és
miért nem tudta megvenni abból a pénzből, amit adtunk neki, de ha egy kicsit boldogabb
lett, akkor az már jó. Egyébként elköszönéskor menőn összekoccintottuk
öklünket. J
Ezen kívül még sok kedves, rendes emberrel ismerkedtem meg, és a pesti éjszakától
sem félek már annyira hisz szerencsésen túl éltem két bulit is.
Végül ars poeticával és blogcím magyarázattal zárnám a
soraimat, melyet az új blog felütésének is szánok. A héten kaptam barátnőmtől
ezt az idézetet: „Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add
nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések
művészetére!” Mint kiderült, Saint-Exupéry imájának részlete (ajánlom
elolvasásra, imádkozásra). Rendkívül találónak érzem ezt pár sort, szeretném
megvalósítani mindezt az életemben és szeretnék ezekből az apró lépésekből
átadni valamit az Olvasóknak. Így egy-egy apró bejegyzéssel fogok nemcsak hírt
adni magamról, hanem számomra értékesnek, érdekesnek vélt dolgokról írni. Tehát
továbbra is tervezek dolgokat megosztani magamról, a saját „vándorutam” egy-egy
állomásáról fogok beszámolni (Varsót is ide tervezem), és szeretném
kibontakoztatni írói vénámat is (már ha van ilyenem J, ha meg nincs legalább a
fogalmazói készségemet szinten tartani), ezért aztán „regényes” lesz a blog.
E szavakkal köszöntök minden kedves Olvasót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése