Mesés Masuri tavak és a bakancslistánk

Múlt héten Elenával folytattuk a bakancslistánkat. Ellátogattuk az új zsidó múzeumba,a mi  véleményem szerint egyike a legjobb múzeumoknak. Van néhány interaktív része és a termek az adott korszaknak megfelelően vannak berendezve. Az egyetlen probléma az, hogy ez túl sok, és az egyetlen látogatás nem elég.

Ezután megvolt az utolsó "vizsgám", ami valójában egy kis beszélgetés volt a kedves tanárnővel. Meghívtuk aztán a tanárnőt egy szelet tortára a vizsga után, és beszélgettünk, sok érdekes dologról. Éjjel Albát, a spanyol lányt búcsúztattuk el, aki aztán elment. Készített nekünk egy finom ananász tortát és mi pedig kikísértük a villamosmegállóba és megkezdte úját Európába. Ő az egyik első, aki elhagyta Varsót a mi Erasmus-csoportunkból és kicsit szomorúak voltunk. De remélem (nem, tudom) sikerül megszervezni egy találkozót, és ismét találkozunk.

Másnap Elenval elmentünk Wilanów palotához (ez sokáig tartott, buszok miatt), és megnéztük a palotát belülről is, majd ismét megcsodáltuk a rózsakertben. Ezután megpróbáltunk bemenni a Palotába a Łazienki parkban, de egy magán partit tartottak ott(és elfelejtettek meghívni minket), így nem tudtunk bejutni ismét. Ahelyett, hogy a palotába mentünk volna, a botanikus kertet fedeztük fel. Pénteken a kari koordinátorunkhoz mentünk és egy késői reggelit csaptunk a Manekin étteremben. Ez a hely jól ismert a különleges palacsintáiról. Este Ionut  megünnepeltük születésnapját. Meglepetés partit tartottunk, ugyanis szegénnyel elhitettünk először, hogy valami történt a barátnőjével, és felrohant a lány szobájába, ahol mi már vártunk rá. Cristina, a barátnője egy csomó édességet, tortát sütött és szuper esténk volt.

Szombaton a Mazuri tavakhoz utaztunk (Elena, Tine és én) Polskibussal. Ez volt az első utam a Polskibussal, amely az egyik legolcsóbb közlekedési lehetőség itt, és szinte mindenki utazott vele rajtam kívül. Most viszont én is mentem vele. Olsztyban átszálltunk egy másik buszra, hogy eljussunk Mragowoba. Baleset történt az egyik úton, így a busznak meg kellett változtatni az útvonalát, de végül megérkeztünk a városba. Mragowo egy kis város a Mazuri-tavaknál. Szállásunk egy szállodában volt, de mi hárman voltunk az egyetlen vendégek. Az épület szép volt, de éjszaka ez egy kicsit ijesztő, hogy mennyire üresek és sötétek voltak a folyosók és lépcsők. Az első nap során felfedeztük a várost, és sétáltunk a tó mellett.

A következő napon elmentünk a tó másik oldalára és béreltünk egy vízi biciklit. A víz nyugodt volt, és tudtuk élvezni egy pillanatra a napot is. Aztán elkezdett esni az eső, de gyorsan elállt. El kell mondanom, hogy utunk során mindig egy nagy esély volt az esőre, így  mindig boldogok voltunk, ha megláthattuk a napot. Miután a vízi biciklizést befejeztük elkezdett esni az eső elég erősen, és hamarosan teljesen átáztunk. Egy pizzériába menekültünk, aztán a szállodába mentünk megszáradni. Később sétáltunk egy másik, kisebb tóhoz, de elkezdett esni az eső újra. Azonban ez a kis tó gyönyörű volt, és láttunk, két csodálatos szivárványt. Este megnéztünk egy filmet, mint később minden este.

Hétfőn mentünk Mikołajki. Ez egy nagyobb város egy gyönyörű tó. Úgy döntöttünk, hogy gyalog egy másik tó, de egy idő után nem volt módja, és sétáltunk a földeken. Ekkor találkoztunk egy férfi nagyapja és ők mondták, van, hogy menjen vissza a városba, és egy nagyobb út el tudjuk érni a célunkat. A fiatalember megmutatta az utat, és beszélgettünk angol és lengyel nyelven. Aztán folytattuk a turné, és végül elértük a tóra és a kilátótorony. Mi volt a sok hattyúk és egy jávorszarvas is. Ezután mentünk egy másik tó és kilátó és beszélgettünk egy szép lengyel házaspár és egy lengyel férfi is. Azon a napon volt egy csomó jó tapasztalatok és sétáltunk sokat, és végül az időjárás OK. A természet csodálatos volt, de voltunk fáradtak. A buszmegálló rájöttünk, hogy nem voltak busz megy vissza Mragowo ezért úgy döntöttünk, hogy stoppolni. A lengyel üzletember megállt, és elvitt minket, hogy városunk. Szerencsénk volt, és most van egy kis tapasztalata e téren.

Kedden elbúcsúztunk Mragowo és feltártuk Olsztyn és a kastély, ahol Copernic élt és dolgozott. Sajnos mi hiányzott a busz, és mi volt az utazás vissza Varsóba vonattal. De utaztunk, új, modern vonatok és érdekes volt.

Hétfőn Mikołajkiba mentünk. Ez egy nagyobb város a környéken, egy gyönyörű tó mellett. Úgy döntöttünk, hogy gyalog elmegyünk egy másik tóhoz, de egy idő után nem volt kitaposott utunk, és már csak a földeken gyalogoltunk. Ekkor találkoztunk egy férfival és a  nagyapjával,akik  elmondták,  hogy menjünk vissza a városba, és egy nagyobb útról el tudjuk érni a célunkat. A fiatalember megmutatta az utat, és beszélgettünk is vele angol és lengyel keverékén. Aztán folytattuk az utunkat, és végül elértük a tavat és a kilátótornyot. Sok hattyút és még egy jávorszarvast is láttunk. Ezután elmentünk egy másik tóhoz a közelbe, illetve kilátóhoz, ahol kicsit beszélgettünk egy aranyos lengyel házaspárral és egy lengyel férfival is. Azon a napon volt egy csomó érdekes élményünk és rengeteget sétáltunk, és végül az időjárás se volt rossz. A természet csodálatos volt, de eléggé elfáradtunk. A buszmegállóban rájöttünk, hogy nincs  busz vissza Mragowoba ezért úgy döntöttünk, hogy stoppolunk. Egy lengyel üzletember megállt, és elvitt minket. Szerencsénk volt, és most már van egy kis tapasztalatom e téren.

Kedden elbúcsúztunk Mragowotól és bejártuk Olsztynt és a kastély, ahol Copernicus élt és dolgozott. Sajnos mi lekéstük a busz, így Varsóba vonattal utaztunk vissza. Az új vonattal jöttünk, ami külön élmény volt.

A következő napon elmentünk az Erasmus koordinátorunkhoz, aki odaadta a végleges dokumentumokat. Micsoda meglepetés, az én papírom a küldő intézményként a Szófiai Egyetem szerepelt. Este elbúcsúztunk Dianatól, aki visszatért hazájába a következő napon. Azon a napon végre Elenával sikerült bejutnunk a Łazienki palotába, ami tényleg gyönyörű. Aztán találkoztam a mentorommal, akivel koktéloztunk egyet. Ma ellátogattuk a csodálatos könyvtár kertbe és a Planetárium, ahol egy különleges koncert volt.

Most az utolsó hétvégém jön itt, valamint az Erasmus utolsó pár napja. Egyrészt szomorú vagyok, és szeretnék maradni, másrészt viszont azért szívesen hazamegyek. Tudtam, hogy egyszer vége lesz az Erasmus életnek, de eléggé fura érzés. "Minden dátum eljön egyszer." Szóval tovább kell menni, de soha nem fogom elfelejteni az Erasmust és a barátaimat. A tapasztalataimat, élményeimet magammal viszem és remélem, az Erasmus adott nekem valamit, aminek köszönhetően jobb emberré váltam (Nem csak én!). És azt hiszem, ez a legfontosabb dolog.

Copernikus által használt műszer
Copernik used this table

Báthory István szobra a Łazienki parki palotában
Stefan Bathory in the Palace on the water

Mire nem bukkan az ember Varsóban?
Look, what I found in Warsaw!

Kis kacsa fürdik...
(lehet valami igazság tartalma a dalocskának)
Golden duck in Warsaw

Liszt feszít büszkén a Łazienki parkban
Franz Liszt in Łazienki 

Musical Masuria and the bucket list

Last week with Elena, we continued our bucket list. We visited the new Jewish museum and in my opinion this museum is one of the best museums. It has some interactive parts and the rooms refer to the era which they present. The only problem is that it’s too much and one visitation is not enough.

Then we I had my last “exam” which was indeed a small conversation with a lovely teacher. We invited her for a piece of cake after the exam and we talked about many interesting things. At night Alba, the Spanish girl had a goodbye party and she left. She made a delicious pineapple cake and we went with her to the tram station and she started her trip to Europe. She was one of the fists who left Warsaw from our Erasmus group and we were a bit sad. But I hope (no, I know) we manage to organize a reunion and we will meet again.

Next day with Elena I went to Wilanów palace (it took a long time because of the buses) and we went inside the palace and again we admired the rose garden. After that we tried to go inside the Palace on the water in Łazienki park, but there was a private party (and they forgot to invite us) so we couldn’t get inside (again). Instead of the palace we went to the Botanic garden and enjoyed the special plants and flowers. On Friday we went to our faculty coordinator and then we had a late breakfast at Manekin restaurant. This place is well-known about its special pancakes. In the evening we celebrated Ionut’s birthday. He had a surprise party although first he thought something happened with his girlfriend and then he ran to her room where we had been waiting for him. Cristina, his girlfriend made a lot of sweets and we had a great party together.

On Saturday we (Elena, Tine and me) travelled to Masuria by Polskibus. 
It was my first (and last) trip by Polskibus, which is one of the cheapest transport here and almost everybody has travelled with these buses yet except me. Now I did and in Olsztyn we changed to another bus to go to our destiny, Mragowo. There was an accident so our bus had to change the way but finally we arrived our town. Mragowo is a little town in Masuria next to a lake. Our accommodation was in a hotel but the three of us were the only guests. The building was nice but at night was a bit scary how empty and dark were the corridors and stairs. During the first day we explored the town and we had a walk next to the lake.

On the next day we went to the other side of the lake and rent a paddle boat. The water was calm and we could enjoy for a moment the sun as well. Then it started to rain but it stopped soon. I have to tell you that during our trip it was always a big chance for raining, so we were always happy if it was sunny. After the water bicycle it started to rain heavily and soon we became totally wet. We escaped into a pizzeria and then we went to the hotel to dry ourselves. Later we took a walk to another, smaller lake but it started to rain again. However, this small lake was beautiful and we saw two amazing rainbows. At night we watched a movie as we did every night.

On Monday we went to Mikołajki. It’s a bigger town with a beautiful lake. We decided to walk to another lake but after a while there were no way and we were walking in the fields. Then we met a man with his grandfather and they told us we have to go back to the town and from a bigger road we can reach our destination. The young man showed our way and we were talking in English and Polish (well not me, only Tine and Elena-Polish is not my language). Then we continued our tour and finally we reached the lake and the viewing tower. We saw a lot of swans and a moose, too. After that we went to another lake and viewing tower and we spoke with a lovely Polish couple and a Polish man as well. On that day we had a lot of great experiences and we walked a lot and fortunately the weather was OK. The nature was wonderful but we were tired. At the bus stop we realized that there were no buses going back to Mragowo so we decided to hitchhike. A Polish business man stopped and he took us to our town. We were lucky and now I have a small experience in this field.

On Tuesday we said goodbye to Mragowo and we explored Olsztyn and the castle where Copernic had lived and worked. Unfortunately we missed the bus and we had to travel back to Warsaw by train. But we travelled with new modern trains and it was interesting.

On the following day we went to our Erasmus coordinator who gave us our final documents. What a surprise, on my paper the sending institution was the Sofia University. In the evening we said goodbye to Diana who went back her home on the next day. On that day finally Elena and I managed to get inside the Palace on the water and we admired a lot of amazing rooms. Then I met with my mentor and we drank cocktails. Today we visited the amazing garden of the library and we went to the Planetarium where a special concert was. 

Now the last weekend is coming as well as the end of the Erasmus. On the one hand I’m sad and I’d like to stay more but on the other hand I want to go home. I knew that one time the Erasmus life would end but it’s a strange feeling. “Every date will come at once.” So I have to move on but I will never forget my Erasmus and my friends. I will bring these experiences with me and I hope Erasmus got me something and thanks to it I became a better a person. (Not only me!) And this is the most important thing. 

With my lovely friends
Thank you girls for the trip and everything! :)

No comment

Olsztyn castle

Olsztyn old town

Palace on the water

Botanic garden

Adventures of a suitcase

Hello Everyone,

I’m a simple black suitcase, and although I’m very big, I don’t have any specialities. I don’t have any colourful or funny signs, writings so you can say that I’m an average luggage. That kind of luggage which is used during a long trip or flight and you can carry inside me almost your whole wardrobe. So I’m nothing special but my journeys are known all around the world.

It all started in Spain. My boss, Alba put many things into me and we travelled together to Poland. After that she forgot me and I was standing in her room’s corner. This period was quite boring, the only interesting event was when we moved to another room and we got a lovely, new roommate. Then the same, grey days continued. It lasted until June when she put her stuffs inside me again. Soon it turned out that we wouldn’t go together back to Spain because first she were going to travel somewhere else, without me. I don’t have to say that I was huffed and I didn’t speak to her for two weeks. And to be honest I was crying a bit. Then I calmed down and I started to look forward my lonely trip. I was excited and firstly I was supposed to travel with a private company. Here started the complications.

With Alba and her brother we went to this company but it was too late and the company couldn’t send me. So they took me back to the dorm and she asked her roommate to send me. After that we said goodbye to each other and she left. I was a bit scary what will happen now but one day Elena, her roommate decided to take me to the company and send me home.

This picture is just an illustration. I'm prettier.

I said bye to every corner which I know well and we started our journey to the company. Tine and Zita (another Erasmus friends) joined to us in front of the dormitory. Here I must tell you that I was heavy and I was wrapped with cellophane and tape. I wasn’t simple any more. Sadly, pushing me wasn’t too easy for the girls especially not on the cobble stones. But they were strong and they managed to do it. They also brought me up to the tram. I felt we were travelling and I started to dream about my home, my smaller suitcase brothers and sisters and my backpack friends. Then we got off the tram and we walked again. The girls pushed me together and sometimes I felt really sorry because it was difficult and I was too fat. Finally we arrived to the company and a lady measured me. I was 22 kg. All of us were surprised, we didn’t expect that. I seemed much heavier but I was relieved, maybe it won’t be expensive and I can start my final trip. Unfortunately it didn’t happen. The girls were showed the price and they found it too much so they decided to take me back. Again! Then they sent a message to Alba and they asked her whether they can send me by post. I was really disappointed that I cannot travel again. The girls were kind to me but they had to travel back to the dorm with me again. After that they decided to take me to the post office. They climbed up the stairs with me and we waited in the post office. When it was our turn, I was pushed through a door and a lady measured me. It was 22kg again, nothing surprising. What was surprising, what the lady told to the girls. They couldn’t send more than 20 kg! I was only 2 kg more! I saw their faces and they were a little bit angry and disappointed. I was sad and desperate as well. And Elena, Tine and Zita took me back to the dormitory room AGAIN! I couldn’t believe and I thought I would never go back home. Luckily the girls are smarter than me so they cut my coat and they looked inside me. They wanted to take out some clothes, things to make me lighter. They found and took out a box, sandals and a pair of boots. Next they wanted to measure me with a small bathroom scale but somehow I didn’t fit and they couldn’t measure me alone. So they were experimenting how they could measure me. Finally all of them stood on the scale once and they hold me. They estimated my weight and they said it would be Ok now. Then they wrapped me again and they ate cake. I wanted to go but they were chatting to Alba (who let them send me by the post) and they were playing with the tower of the tape.

After this intermezzo we attempted to go to post office (hopefully finally). The girls bought a box for the things they had taken out from me. They wrapped this box too and they sat tiredly when they were waiting for sending me. After a 10 minutes a lady asked them to give her the box. She measured it and it was more than 2 kg. I was happy that it would travel with me, at least I didn’t have to travel alone. Then ta-ta-tam I was measured. 19 and something kg! Success. I heard the girls were laughing while I was pushed into a room. They were relieved and a suitcase fell down from their heart. I was relieved, too. Finally, the whole torture finished and I was so happy!

At that time I didn’t know that other adventures were waiting for me. But this is another story…

Nyári napok/Summer days

While everybody is studying hardly at home, we have a lot of interesting programs. Of course we have exams as well, but I have more time. However, I wish all the best for everybody who has (final) exams!

Last week we had a great picnic at the beach. We made burgers and salad with Cristina and Ionut, and thanks a lot for them organizing this event and preparing delicious food. We had a wonderful time there and it was cool to be together. On the next day some of us went to the Łazienki park and to the Wilanów palace and its rosegarden. Although we couldn't get inside to see the palace, the garden was beautiful. On the following days we watched a movie together and then we visited some interesting places like a famous cemetery and museums.

Míg otthon sokan tanulnak, vizsgáznak, netán diplomáznak, addig nekünk színesebb programjaink vannak. Persze vizsgánk még nekünk is van, de több időnk jut más tevékenységekre. A vizsgázóknak azonban innen is sok sikert, kitartást kívánok! (Jövőre nekem is eljön a keményebb tanulás ideje.)

A múlt héten tartottunk egy kis pikniket a folyóparton. A terv az volt, hogy még mielőtt elkezdenénk hazamenni, csináljunk valamit együtt. Így esett a választás a partra. Dél körül gyülekeztünk, de szokás szerint késéssel indultunk el. Nagy táskákkal megrakodva vonultunk végig a városon, ugyanis nem szendvicsekben gondolkoztunk, hanem házi hamburgeren és salátán. Minden alapanyagot mi magunk vittünk, ezért úgy nézhettünk ki, mint egy nagycsalád, aki az éves (évi egyetlen) bevásárlásból megy haza. Vagy mint az Erasmusosok, akik most költötték el az utolsó pénzüket is, csak kajára és sörre. Miután kiválasztottuk a legjobb helyet a parton, nekiláttunk a sütésnek, főzésnek. A román lány Cristina felügyelete mellett répát pucoltunk, salátát vagdostunk, hagymát vágtunk és fasírtokat készítettünk a burgerekhez. A román srác, Ionut pedig a többi fiúval tüzet rakott, és sütötte a finomabbnál finomabb ételeket. Bár az ebédidő már elmúlt mikor elkezdtünk enni, de a végeredmény nagy siker lett. Hatalmas hamburgereket halmoztunk a tányérjainkra és majd kipukkadtunk evés után. Így jól esett a hideg sör és jó volt elnyújtózni a meleg napsütésben.

A délután folyamán aztán összeszedtük és tervet szőttünk, arról, hogy még milyen helyekre szeretnénk eljutni Varsóban. Mi az amit, még nem láttunk és hová akarunk megint elmenni.

Másnap neki is láttunk a terv végrehajtásához és elmentünk a Łazienki parkba, hogy végre megnézzük a kis palotát. Nem jártunk szerencsével, a szigorúan őrzött épületbe nem tudtunk behatolni. Valamilyen program miatt nem volt látogatható. Nem unatkoztunk azonban; jót sétáltunk és élveztük a nyári parkot. Ezután átbuszoztunk a Wilanów nevű palotához is és a gyönyörű kertjében barangoltunk egyet. Csodálatos rózsakertben fotózkodtunk és próbáltuk megörökíteni a megörökíthetetlent, láttuk Mr. Darcy tavát és megirigyeltük a hajdan itt lakókat, illetve azokat, akik e hely közelében élnek most.

A hétvégén ismét filmkluboztunk. Egy gyenge katasztrófafilmet nevettünk végig a nyári vihar villámlásai és dörgései között, miközben epret és házi chipset ettünk.

A következő nap az egyik híres temetőbe látogattunk el egy lengyel lány kíséretében, aki megmutogatott egy-két híres ember sírját. Bár nem igazán voltak számunkra ismertek az elhunytak, de érdekes látványt nyújtottak a nagy szobrok és családi sírboltok. Közben pedig azt is megtudtam, hogy Bulgáriában, ha a temetőbe mennek az emberek, akkor ételt visznek ki a sírhoz. Ők így tartják életben az elhunytak emlékét.

A hetet pedig múzeum látogatással zártuk. Végre királyi kastélyt is megnéztem és a Chopin múzeumba is eljutottunk.

A jövőben folytatjuk a varsói bakancslistás céljaink kipipálását, búcsúzunk és vizsgázunk és ismét utazunk. Szép hetet mindenkinek! :)

Angyal Wilanówban
Angel in Wilanów

Wilanów palota/palace

Hol van Mr. Darcy?
Where is Mr. Darcy?

A rózsakert egy kis szeglete
The rosegarden

Nem ismerős?
Haven't seen it before?

Készítjük az ebédünket
Preparing our lunch

A part
The beach

A Csapat
The Team

Elly and Tine thanks for the pictures! 

Lángos kétszer, Beatles sokadszor, nyár végre és szórakozás örökre

 Varsóba nemrég beköszöntött a nyár,

A Nowy Swiat utcán suhant szertelen,

Kánikulában, akácfák alatt,

S találkozott velem.

Ballagtunk éppen a Visztula felé,

S zúgtak fejünkben a Beatles dalok,

Viccesek, tréfásak és harsányak,

Arról, hogy milyen jól megvagyunk.

Elért a nyár és sütött valamit,

A konyha ajtaja beleremegett,

Tra-la: szálltak át a parkon,

Mélabús etűdök.

Egy pillanat: mit nem állíthatunk meg,

S Varsóban az Idő kacagva szaladt.

Rohant, rohant és meg sem állt,

Hiába akartam azt.

/Eredeti  vers: Ady Endre: Párisban járt az Ősz/

Langosh, Beatles, summer, fun 

Finally the summer has arrived to Warsaw and we could enjoy the sun and the good weather.

With the Slovakian girls, we made langosh/lángos. This was our first lángos, but it was successful and delicious.

On Thursday some of us went to my favourite park, to Łazienki park, where we wrote a song to our Bulgarian friend, Elly who had birthday. We wrote new lyric to the song She loves you yeah, yeah, yeah from Beatles. After that we ate ice-cream and Tine, the German girl played on the guitar and it was awesome. Next day we explored the Praga district and then we ate pierogi. We gathered in my room in the evening and we practised the song. We were watching Elena from the balcony and when she arrived to the dorm, we went to her room and sang the song to her. I think she was very glad and she was moved. (Although it might be that we were too unmusical that’s why she was crying a bit.) Anyway, she was happy and we were also that our surprise and presents made her happy.

On Saturday some of us tried to escape from the Escape room but we were lost in the jungle of the numbers, lockers and boxes. Though we couldn’t manage to solve all of the riddles, we enjoyed it. Then we went to the Vistula beach, where we celebrated Elly’s birthday. The weather was perfect, the sunset was amazing and we had a really cool time together. The boys made campfire, and they lost a ball in the river. We ate sausages, drank a little and enjoyed the day and night.

Chopin concerts are taken place every Sunday afternoon in Łazienki Park and this time we also went there. We were lying on the grass and listened to the music. In the evening we had a movie night and I made lángos again. A lot. J

Varsóba beköszöntött a nyár, és remélem nem is fog elmúlni. Egész héten meleg volt, élveztük a jó időt, és a hosszú hétvégét. Ugyanis az Úr napja itt nagy ünnep és még szünet is, ezért óráink sem igen voltak. Egy azért akadt, a híres zene pszichológia, a hiányzós tanárral. Ám ez az utolsó óránk jól sült el, mert kiderült, hogy végül nem kell vizsgázni, a két házi feladattal letudtuk az évet. És az ötöst is. Az egyik házink ráadásul elég könnyű volt, mert 30 különböző kérdésre kellett az általunk hallgatott zenékkel válaszolni. (Mi a kedvenc dalod? Mit hallgatsz ha mérges vagy?...) Később a német lánnyal összevetettük a listánkat és kiderült, hogy Beatles dalok nála is és nálam is akadtak.

A szlovák lányokkal pedig már egy ideje terveztük, hogy sütünk lángost és a héten végre összejött. Életünk első lángosát csináltuk és a kihívást teljesítettük, nagyon finom hazai ételt sütöttünk.

Łazienki park

Csütörtökön délután a kedvenc parkomba mentünk, a Łazienki parkba, hogy a bolgár lány születésnapjára dalt írjunk. És hát melyik együttes nótájára írhattunk dalszöveget, ha nem a Beatesére? A She loves you yeah, yeah, yeah c. dalt költöttük át, szerencsére nálam sokkal tehetségesebb szövegíró barátaim remek munkát végeztek. Majd fagyiztunk és Tine, a német lány gitárjátékát hallgatva élveztük a meleg, nyári napot a gyönyörű parkban.

Pénteken a Praga nevű, régi városrészt barangoltuk be, ahol sikeresen leégett a nyakam, de legalább most már tudom, hogy ennek a kerületnek semmi köze a cseh fővároshoz, annál inkább a tűzhöz. (Hol máshol éghettem volna le?) Az elnevezés egy lengyel szóból ered, ami égést jelent. Ez pedig arra utal, hogy régen ezen a helyen sok tűz ütött ki. A hosszú séta alatt az állatkertbe is betekintettünk, vagy inkább az tekintett ki ránk; a barna medvét bármelyik járókelő megcsodálhatta és sajnálhatta a nagy bundája miatt. Ezután az óvárosba mentünk, ahol pierogit ettünk, ami az egyik

nemzeti ételük a lengyeleknek. Hasonlít a derelyéhez, vagy barátfüléhez otthon, de itt mindennel megtöltik a tésztát. Például lazaccal, vagy spenóttal. Az egyik kedvenc lengyel ételem, de azért időnként hiányoznak az otthon ízei.

Lépcsőház Pragaban
Stairs in Praga

Este nálam tartottunk gyülekezőt aztán, hogy meglepjük Ellyt, a szülinapost. Főpróbát tartottunk, gyakoroltuk az éneket, és az erkélyről lestük, mikor érkezik vissza a koliba. Majd átosontunk az ő konyhájába és elénekeltük neki a szerzeményünket, odaadtuk az ajándékokat. Azt hiszem nagy örömet szereztünk neki, éneklés közben meghatódott. (Vagy annyira hamisak voltunk, hogy ezt nem bírhatta könnyek nélkül.) Minden esetre ezerszer megköszönte a meglepetést és nagyon boldognak tűnt. Mi is azok voltunk, hogy ilyen jól sikerült a kis akciónk.

Másnap délután néhányan szabaduló szobás játékon vettünk részt. Persze szokás szerint késésben voltunk, de azért időben elértük a helyszínt. Ahol bezártak bennünket egy szobába és különböző rejtélyek megfejtésének segítségével kellett (volna) kiszabadulnunk a teremből. Mivel mindenkinek ez volt az első ilyen élménye, így kevésbé voltunk sikeresek, eléggé elvesztünk a sok lakat, doboz és szám között. Bár nem jutottunk ki időben a szobából és sok segítséget kellett kérnünk, mégis érdekes élmény volt. Utána bevásároltunk, és megcéloztuk a partot. A Visztula partra mentünk, hogy ott ünnepeljük meg a bolgár lány születésnapját. Tüzet raktunk, virslit sütöttünk, kicsit ittunk is, és ha nem a nagyváros fényei és épületei tekintettek volna vissza ránk, akkor tényleg a tengerparton érezhettük volna magunkat. Azonban így is tökéletes volt. Gyönyörű volt a naplemente és elvesztünk a látványban, ahogy a híd mögött lebukó Nap fénye megcsillant a víztükrén. Jól éreztük magunkat, bár a fiúk elvesztettek egy focilabdát a Visztulában. A folyó túlpartjáról még zenénk is volt és a BL döntő góljairól sem maradtunk le.

Ha pedig vasárnap, akkor (végre) Chopin koncert a Łazienki parkban. Nyáron minden vasárnap délután ingyenes koncertet adnak a híres zeneszerző szobra mellett. Mivel a művész sajnos nem tud személyesen jelen lenni, ezért különböző zongoraművészek keltik életre a műveit. Mi egy japán hölgy játékát hallgattuk meg és nem mindennapi élmény volt úgy részt venni egy koncerten, hogy mindenki a fűben hevert, vagy a lábát lógatta a vízbe.

Az utolsó hangok elmúltával a közönség is útra kelt, mi azonban picit még élveztük a jó időt és a békés pillanatot. Majd hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy este filmezünk, én pedig lángost sütök a jó hangulat kedvéért. Hamar visszaindultunk tehát a koliba, és elkezdtem a sürgés-forgást, vagy inkább sütést-főzést. Közel 2 és fél óra alatt irdatlan mennyiségű lángost készítettem el és nagy sikere lett. Igaz maradt a következő napra is, de mint kiderült nemcsak nekem jelent egy kis hazait ez az étel, hanem a románoknak, szlovákoknak, bolgároknak is. A Halálos iramban 7 c. filmhez pedig még fagyit is vettünk és nagyon jól éreztük magunkat.

Ezzel a héttel elmúlt a nyár első hete is, és már érezzük, hogy közeledik az Erasmus vége. Vegyes érzéseink vannak; egyfelől nagyon szeretnénk még együtt maradni, élvezni Varsót, egymás társaságát, új helyeket felfedezni, másrészt azért már hiányoznak az otthoniak. Szerencsére még van egy kis időnk itt és rengeteg tervünk van még. Meglátjuk, mit sikerül kihozni az utolsó hetekből. 

Zsiráf szintén Pragaban
Giraffe in Praga

Church in Praga
Templom Pragaban

Miután kiszabadítottak minket
After we were released

Lángos

Lányok a parton
Girls at the beach

Gyönyörű naplemente
Beautiful sunset

Selfie a szülinapossal
Selfie with the birthday girl

És a fiúk a szörnnyel
And the boys with the dragon

Május vége/ The end of May

I started this month with a trip (Gdansk) and I finished it with another trip. Before the trip we had some presentations and exams and finally I got my examination card, too. I had a problem with my faculty so I had to visit my coordinator at the other campus. She solved the problem and then with Elena, my Bulgarian friend we went for a walk to the forest which is next to the university.

On another day we were in a small bar and we played some games. After that we went back to the university but our teacher didn’t come again.

On the day we visited the Copernic Science Museum. It’s a huge centre with a lot of interactive things.

At the weekend three of us (a Bulgarian girl, a Slovenian and a Hungarian) travelled to Poznan. We spent an amazing time there. The town has a beautiful old town with lovely houses, streets and a big town hall. Goats are everywhere because they’re the symbol of Poznan. According to the legend when the master finished the clock for the tower of the town hall and he wanted to present it, a celebration was hold. Unfortunately the cook burnt the meat and the assistants couldn’t buy another one. So, they stole two goats which they saw in the fields. But the goats escaped and they ran into the top of the town hall. When the leaders of Poznan saw them, they started to laugh and they decided to make another machine that will remind them of this funny moment. That’s why there is a mechanism with goats under the clock.

The weather was mostly sunny during the weekend and we walked a lot. We visited some churches, including the oldest Polish one. We went to the Malta Lake and we saw the Royal castle and the Emperor’s castle. And sometimes we just relaxed and sat in nice parks or in a lovely cafe. I really enjoyed this trip, thank you girls! 

Ezt hónapot utazással kezdtem (Gdansk) és azzal is zártam. Most viszont még ne siessünk olyan előre, sok minden történt előtte is. Sikeresen túl vagyok az első vizsgán, jó pár kiselőadáson és már a kis vizsgalapomon is gyűlnek az aláírások, jegyek. Olyan ez a lap, mint az index és nekem tényleg annyi bajom is volt vele, mint anno a leckekönyvvel. Ugyanis a dékáni irodából kell kikérni ezt és utána kell minden tanár orra alá tolni, hogy aláírja. Minden karnak külön irodája van és ahová tartozik az ember, oda kell menni. Nos, mi is elmentünk a miénkhez, csakhogy nekem azt kommunikálták (az angol itt nem nyerő), hogy menjek egy másik irodába, ami a másik campuson van. Így aztán felkerekedtünk Elenával, a bulgár lánnyal és a gyönyörű szép, zöld erdőn keresztül megérkeztünk az Erasmus koordinátorunkhoz. Akitől megtudtam, hogy a rendszerben az én nevem más karnál szerepel, mint ahol lennem kellene, és majd másnap tudom átvenni a vizsgapapírt. Az adminisztráció itt sem tökéletes, de legalább kiderült a hiba, mi pedig egy jót sétáltunk az erdőben és élveztük a tavaszi levegőt, a madarak csicsergését.

Szerdán az előző heti vizsgajegyeinken javítottunk reggel, majd kiselőadást tartottunk, aztán az egyetem melletti kis étteremben ütöttük el az időt az utolsó óránkig. Mindenféle társasjátékkal játszottunk, kávéztunk, teáztunk és nagyon jól éreztük magunkat. Bár azt hiszem a lányok nem mostanában fognak velem memóriajátékot játszani. Ezek után visszatértünk az egyetemre és vártuk azt a tanárunkat, akire mindig várunk, és már vagy négyszer nem jött órát tartani. Így volt ez ezen a napon is. Nem jött, mi pedig dühösen visszakullogtunk a kollégiumba. Ahol egy email várt bennünket ettől a tanártól. Még az előző héten felvetette, hogy menjünk egy másik helyre órát tartani, ne az egyetemen legyünk, ugyanis nem szeret itt lenni. Mi viszont nem egyeztünk bele, mert kicsit sokat kellene utazgatnunk egy nap. A tanár úr viszont elfelejtette ezt, és a javasolt helyen várt bennünket. Nem kommentelem az eseményeket, de az biztos, hogy ilyen tanárral már rég találkoztam.

A következő nap este a Copernikus Science Museumba mentünk páran. A múzeum rendkívül interaktív módon foglalkozik a tudománnyal. Tulajdonképpen mindent ki lehet próbálni, meg lehet fogni, tolni, húzni, vonni, nyomkodni és sokkal érdekesebb módon tanulhatunk újat, mint egy hagyományos múzeumban. Sok érdekes pszichológiai játékot tudtunk kipróbálni, de videót készíthettünk zöld hátér előtt, csirkével lehetett versenyt futni, vagy golyókat csúsztathattunk ide-oda, biciklit hajthattunk, buborékokkal játszhattunk és még megannyi érdekes dolgot próbálhattunk ki. Bár 3 órát töltöttünk itt, nem volt elég, hogy mindenhez odaférjünk.

Másnap pedig hárman lányok (bolgár, szlovén és magyar) elutaztunk Poznanba, Nagy-Lengyelország fővárosába, a Warta folyóhoz. Szép időnk volt, tudtuk élvezni a napsütést és a szép várost is. A hangulatos főtérbe beleszerettünk, a gyönyörű reneszánsz városháza múzeumba is ellátogattunk, sok szép házacskát láttunk és még a város szimbólumának eredetét is megtudtuk. A kecske Poznan jelképe, és bárhol összeakaszthatjuk a szarvunkat ezekkel az állatokkal az utcákon, ugyanis minden boltból, épületről, csatornafedőről megbámulnak bennünket a kedves kis állatok. A történet pedig a következő: mikor az órásmester elkészült a toronyórával, egy kis ünnepség keretén belül szerette volna megmutatni a város elöljáróinak az órát. A bemutatóra természetesen sütöttek-főztek, a szakácsnak viszont máshol járhatott az esze, mert a húst odaégette. Friss húst vásárolni már nem volt idő, gondolom a piac messze volt, vagy drága, ezért inkább ellopták azt a két kecskét, amit a közelben megláttak. A kecskék viszont érezték a vesztüket és menekülőre fogták, felszaladtak a városháza tornyába. Mikor a város vezetői meglátták őket (az ebédjüket egymásnak feszülve a toronyban), hatalmas nevetésben törtek ki és elhatározták, hogy a toronyórához rendelnek még egy szerkezetet, ami a kecskékre fogja az embereket emlékeztetni. Így aztán azóta mindennap délben kis kecskék jönnek elő az óra alól és egymásnak ugranak. Természetesen sok turistát vonz ez a látványosság is. Meg a Szabadság téren álló szökőkút is, ahol a gyerekek szívesen fürdenek.

A poznani városháza
Town hall in Poznan

A hétvége során bejártuk a várost, elmentünk a Császári palotába, amit még a porosz uralkodó építtetett, majd Hitlernek átépítették, ő azonban soha nem járt ott. És soha nem tartott beszédet azon az erkélyen, ahol mi viszont megcsodáltuk az utcát. A város másik váránál is jártunk, ott ettük meg az eprünket, de sajnos ez az épület még nem látogatható. A templomok szigetén lévő templomok viszont annál inkább, így bejutottunk a legrégebbi lengyel templomba (micsoda szóismétlés). Sétáltunk a Malta tó partján, megbámultuk a friss diplomásokat az egyetem előtt és nagyon finom fagyit ettünk. Az egyik délután egy hangulatos kávézó kerthelyiségében ücsörögtünk, máskor pedig a hasunkat süttettük az egyik téren. Szombat éjszaka koktéloztunk, vasárnap délután pedig nehéz szívvel váltunk el Poznanból. Ahogy most visszagondolok, nem sok mindenki van oda Varsótól. Nem azért mintha nem élveznénk itt lenni, de valahogy a legtöbbünknek a kisebb városok közelebb állnak a szívünkhöz. Azonban abban egyetértettünk, hogy Varsó jó választás volt az Erasmusra, mert sosem unatkozunk.

Alighogy visszaértünk a kollégiumba, már indultunk is a belvárosba, ugyanis az Improvizálós színház 100. előadásán vettünk részt. És nem csalódtunk, mert tényleg nagyon jók voltak az improvizációs játékok.

Így ért véget a május és kezdtük el az utolsó hónapunkat Varsóban. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon gyorsan el fog múlni. Viszont a meleg is megérkezett. Remélem az már n(s)em fog hamar elmúlni. 

Egy másik szögből
From another perspective

A régi vár
The old castle

Gyönyörű utcácska
Beautiful street

A Szent Péter és Pál székesegyház(a legrégebbi lengyel templom)
Saint Peter and Paul cathedral (the oldest Polish church)

Malta tó -lake

Szökőkút
Fountain

Sunshine
(Thank you Elly for the picture)

Az egyetem melletti erdőnél
Next to the university's forest

Az egyetem temploma
The university's church

Copernicus Science Centre

Copernicus museum