Regényes vándorutam: A varsói gettó nyomában, buli, ping-pong és jó hangulat

A múlt hét első fele az órák látogatásával telt, a második fele pedig érdekes eseményekkel. Csütörtök délután mikor egy kicsit élvezhettük a napsütést, a varsói gettó nyomába eredtünk. A belvárost jártuk és képzeltük el, hogy mennyire más kép tárult volna elénk, ha a két világháború előtti vagy közötti időkben sétálnánk Varsóban. Ahol ma például egy csendes utca árválkodik ott régen nagy élet zajlott, a zsidó negyed központja volt, üzletekkel, boltokkal, zajongó, tolongó hölgyekkel, urakkal. Az új Zsidó Múzeum épületét megtekintettük az előtte álló műemlékkel egyetemben, aminek az anyagából eredetileg náci szobor készült volna. A régi-új bazárok mellett is elhaladtunk, a gettó falainak nyomát követtük időnként és megelevenedett előttünk egy régi kor, régi városa.

Aznap este ment haza Réka Łódzból és Varsóban szállt át, ahol volt két órája a budapesti vonatig. Kimentem eléje és egy jót beszélgettünk, na meg persze a mázsás bőröndjét hurcoltok fel-alá, amíg fel nem szállt a vonatra. Aztán ő elfoglalta helyét a kocsiban, én figyeltem, ahogy elindul a jármű, majd visszaindultam a koliba. Érdekes módon így találtam ezt helyénvalónak, nem éreztem furcsának, hogy ő Haza megy, én meg Itt maradok. Nem, hanem pont ezt találtam normálisnak, hogy én itt vagyok a helyemen. Nem Itt maradtam, hanem Haza mentem, ami most épp Itt van. És ez azt hiszem, így van rendjén, hogy ott érezze jól magát az ember, ahol éppen van.

A péntek estékre általában a zumba a programom, mert elég sok időt elvesz, hogy elmenjek a sportcsarnokba ahol másfél órás mozgás következik, majd este vissza utazzak a koliba. Ám a héten kihagytam, helyette buliban voltunk. A moldovai-román lányok előtte meghívtak néhányunkat magukhoz és együtt készültünk a partira. Ettünk, ittunk, sőt még játszottunk is. Sajnos valaki elég rosszul lett és ő nem a koliban lakik, így még mielőtt elindultunk volna a belvárosba, róla kellett gondoskodnunk. Szerencsére rendben hazaért, hála a fiúknak, akik elkísérték, mi pedig végre megérkeztünk a buliba. Jó volt, egész végig táncoltunk, bár a végére nagyon zsúfolt lett a helyiség.

Szombat este ping-pong bajnokságot rendeztünk a kollégium alagsorában található teremben. A versenyen két kontinens is képviseltette magát, és mind a nyolc játékos más-más ország színeiben indult. Így tehát holland, ukrán, román, török, német, kínai, vietnámi és magyar bajnokok csaptak össze. Jó kis estét töltöttünk el a játékkal és a nyertesek egyáltalán nem voltak fontosak, inkább az volt a lényeg, hogy milyen jól éreztük magunkat. A bundás almámnak is sikere lett és a végére el is felejtettük a két darab ütőnket, helyette a kezünkkel játszottunk és forgóztunk.

És itt látható a...
And here it is...

Jan Karski, aki elvitte a holokauszt borzalmas hírét Nyugatra
Háttérben az emlékmű látható
Jan Karski who reported holocaust to Western
In the background the Holocaust Monument