Természetesen nem máshol mint a varázsló egyetemeken és nem képződnek vagy tanulnak (ugyan már, azok földi halandók számára valók), hanem a bennük rejlő mágiát fejlesztik és tökéletesítik. Vagy az Erőt próbálják meg minél jobban érezni és használni, kinek mi tetszik. A viccet félretéve, persze mi is egyetemeken tanuljuk halálra magunkat, ahol vért izzadva és billentyűzetet illetve neurotranszmittereket nem kímélve válunk pszichológussá. Legtöbb egyetem bölcsészettudományi karán van a pszichológia képzés (ahogy a Pázmányon is, ahová járok), amit sokszor nem értek, mivel számos biológiai tárgy alapján (anatómai, élettan stb.) akár az orvosira is járhatnék, de a matekos tárgyak inkább (biostatisztika, SPSS) a természettudományos kart predesztinálják.
![]() |
A Stephaneum híres épülete |
A csabai campuson kívül hétfő esténként a SOTE-ra (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) jártunk anatómiát hallgatni. Legalábbis én szó szerint hallgattam, ugyanis az elején a sok latin és orvosi mondat sortüze mellett nem is tudtam mit jegyzetelni (csak egy-két levadászott, ismeretlen szót, aminek otthon már semmi értelme nem volt), és emellett a késői, este hét órás előadás is nehezítette a helyzetemet, hiszen kinek volt kedve jegyzetelni és figyelni akkor már. Azt pedig soha nem felejtem el, hogy az előadás alatt mindig megállt az idő és a nagy szekrény felett lévő díszes óra képe mindörökké beleégett az emlékezetembe. Viszont ezt is túléltük, hogy aztán csütörtökönként a BME-re (Budapesti Műszaki Egyetem) ruccanhassunk ki egy kis délutáni általános pszichológiára. Ezt a tárgyat a műszakin hallgattuk, ahol nem voltak olyan kreatívak, hogy Szent Ambrusról, Katalinról és még sokan másokról nevezzenek el épületeket. Így eshetett meg, hogy a sok Q,R,S,X,Y,ZS épület közt bolyongva az első áltpszichó óránkat lekéstük. Persze nem az egész évfolyam volt ilyen szerencsés, ezért kis csapatom elmulasztotta a többieknek köszönhetően, már akik voltak olyan lúzerek, hogy megtalálták a helyes betűt és a hozzátartozó házat majd termet, szóval nekik köszönhetően elmulasztottuk a félév legérdekesebb óráját, a vizuális illúziókat. (Mert hát ha ők nem érnek be időben, akkor órát sincs kinek tartani és mi sem maradunk le róla...:) ) Utána már csak a szem és annak agyi pályáival foglalkoztunk, ganglionális dúcokban vesztünk el, hogy aztán az occipitális kéregben kössünk ki. Ezután az óra után az igazán szerencsések már hazautazhattak, míg mi a Neptun és a tárgyfelvétel vesztesei visszakullogtunk Piliscsabára, hogy másnap még egy órát végigszenvedjünk. A változatosság kedvéért ez már tényleg a Pázmányon volt, de a műszaki épületben, melyet Bolyhoska a kutya, Hagrid és a kidobott számítógépek őriztek.
Mindezen viszontagságos idők hamar elszálltak és gyakran az új budapesti épületünk sivársága és hideg ridegsége miatt visszasírom a Roxfortot, ahol annyi varázslatos kalandban volt részünk és itt nem csak a kilenc és feledig vágányról beszélek. Mármint a Budapest-Esztergom vasút építéséről. Ám ezek már más lapra tartoznak, és ha oly sok varázslatos tennivalóm közt belefér, akkor egyszer talán el is mesélem őket.
![]() |
Bibliotheca |
![]() |
Anselmianum |